Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

dások, továbbá az az előre nem látott eset, hogy több mint 40 munkásunknak kedden és szerdán katonai sorozáson kellett megjelennie. Reméljük, hogy a következő vasárnap a megrendelt darabos szén mennyiségét pótolni tudjuk" (III. 666.: 53.) Vagyis, ha a szükség úgy kívánta, vasárnap is dolgoztak. Erre leginkább az előző vasárnapi bérfizetések szolgáltattak okot. Egy ilyen vasárnapi bérfizetést követően történteket tárja elénk az 1876. április 21-i jelentés: „Őszintén nagyon sajnáljuk, hogy az aknaszénből önök (a budapesti központi szénszérűn) csak éppen, hogy el vannak látva. Nem áll azonban hatalmunkban, hogy hétfőn a munkásokat munkába tudjuk állítani, és többnyire még kedden sem. Minden büntetés ellenére is gyenge volt a széntermelés, és így nem tudunk önöknek elegendő friss szenet küldeni" (IV. 28.: 318.). Megjegyezzük, hogy a bérfizetést ez esetben is szombatra tervezték (IV. 28.: 1876. IV. 13., 295.), és nem tudni, hogy mi okból maradt vasárnapra. Ügy «ejtjük, hogy ennek is a farsang volt az oka. Az 1876 április 12-i, fentieket megelőző jelentésben ugyanis ez olvasható: „Hétfőn több szenet adunk fel, mivel vasárnap is dolgoztatni fogunk és pedig azért, mert pénteken csak csekély, szombaton meg semmi termelés sem lesz, mivel farsang van" (IV. 14.: 294.). A széntermelés időszakos növekedése 1876 nyarának végén ismét munkásfelvételeket eredményezett. A szeptember 10-i jelentés szerint az IG szeptember 9-és 55—60 vagon friss szén naponkénti berakását rendelte el

; amit — írja a BI — „teljesíteni fogunk és van is pár jó férfi munkásunk, akik munkára jelentkeztek, akiket fel fogunk venni" (IV. 275.: 715.) A november 5-i jelentés szerint pedig az IG a következő táviratot küldte a BI-nak: „Számíthatunk-e napi 75—80 vagon aknaszén berakására?., A távirati válasz napi 80 vagon szén berakását igérte, amihez Zemlinszky a jelentésében még az alábbiakat fűzte: „A távirati választ kiegészítéséül sajátkezűleg is megerősítem, hogy ezt az igényt ki tudjuk elégíteni, ha néhány férfi munkást felveszünk" (IV. 365.: 863.). A munkások toborzása és felvétele meg is történt. A november 22-i jelentésben ugyanis ezt olvassuk: „Az újonnan toborzott munkások csak részben készek a munkára. Ez kész nyomorúság! Mégis reméljük, hogy a hét folyamán mindegyiküket ismét behozzuk" (IV. 403.: 909.). A munkások toborzása és felvétele még folyt, miközben az 1876. november 14-i jelentés a szénrendelések további fellendüléséről is tanúskodik. Ezek szállítására vonatkozóan ugyanis ezt táviratozta az IG: „Az államvasút holnaptól napi 100, a jövő hétre pedig napi 105 vagont igért. A pénzügyi fedezetet a központ előre biztosítja". Zemlinszky az új lehetőségekre nézve rögtön a következőket válaszolta: „Holnapitól kezdve lehetetlen 5 vagon többletet berakni. A mozdonyok most naponta 1000 métermázsányit szállítanak, ami éppen 10 vagonnak felelt meg. összesen tehát 110 vagont" (összesen tehát 11 keskenynyomtávú bányvasúti mozdonyuk volt ekkor üzemben.) „A következő héten ismét 5 vagonnal többet tudunk megrakni, vagyis 35 vagonnal többet kell rendelni, mivel a raktári készlet ezen a héten felszámolódik. Ehhez a munkások toborzása feltétlenül szükséges, ami a legjobb esetben is néhány napot igénybe vesz az emberek munkába állításáig. Ezért számolunk a következő hétre 105 vagon berakásával és 10 vagon szerkocsi szénnel a saját használatunkra, összesen tehát 115 vagonnal. Reméljük, hogy ezt a szükséges mennyiséget a téli hónapok folyamán tartani tudjuk mivel ekkor mi 120 vájárnak és 60 csillés rakodónak nem tudunk más munkát adni, és alig volna lehetséges őket a későbbi toborzá194