Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

a szakmanybér csökkentések, az új besorolások, a munkaeszköz leltárak, és az élelmiszerekkel való ellátás tételeinek naplóbavételével együtt. A havonkénti felmondást minden hó 15. napjára határoztuk meg. Ez felelne meg a vállalkozás jól felfogott érdekeinek" (III. 177—178.: 450.). Ez utóbbi elgondolást különben a BI már gyakorolta is. Az IT-nek azonban — a kereslet nagyarányú hullámzása miatt — nem mindenben felelt meg ez a megoldás. Az általános jellegű üzernigazgatási problémákat is felvető vita hátterében a •kereslet csökkenése húzódott 'meg. De nem csak az, mivel a szénvásárlások bizonyos mértékig idényjellegűek voltak és ehhez, a munkások számának csökkentésével, a BI-nak is alkalmazkodnia kellett. Az 1875. május 9-i jelentésben például ezeket olvassuk: „A jelenlegi munkáslétszámmal átlag napi 8.600 bécsi mázsát termelünk. Kérjük annak közlését, hogy maradhatunk-e június hónapban is ennél a mennyiségnél, illetve mennyivél kell azt csökkentenünk? Ez utóbbi esetben válaszukat folyó hó 15-ig kérjük" III. 198.: 483.), vagyis a kéthetes felmondási időszak állandósított kezdeti napjáig. A termelés csökkentése következtében a társulat hét aknája közül az 1875. január 9-i jelentés szerint csaw az Emma-, az Uj-, a Rudolf-, és a Mária-akna (II. 727.: 35.), a június 19-i szerint pedig csak a László-, az Uj- és a Rudolf aknában termeltek (III. 281.: 615.). Ez utóbbi napon kérdést intézett az IT a BI-hoz, hogy képes-e napi 50 vagon friss szenet szállítani. A válasz igenlő volt. Azonban nemcsak a piac hiánya miatti elbocsátások és munkahelyi áthelyezések sújtották és nehezítették a munkásság életét, hanem a különböző címen kirótt pénzbírság is. Például az 1875. július 30-án kelt jelentésben ezeket írta Zemlinszky: „Sajnálattal vettük tudomásul az itt június 26-án berakott szénre vonatkozó észrevételeiket. Mégis meg kell jegyeznünk, hogy ezt a zagyvái régi szénvágatoknál alig lehet elkerülni. Az ezen a szakaszon lévő szénnek nagy hátránya, hogyha hosszabb ideig áll megváltozik, és ezért — véleményünk szerint — a minőségben mutatkozó egyenlőtlenségeket az árakban kell kiegyenlíteni" (III. 299.: 636.) Itt tehát az történt, hogy a szén rossz minősége miatt a munkásokat szidták és büntették. Augusztus elején ismét emelkedett a széntermelés. Zemlinszky augusztus 8-i jelentésében ezt olvassuk: „Azért, hogy naponta 13 ezer 750 vámmázsa szenet termeljünk, személyzetünket toborzás útján legalább 60 fővel kell megerősítenünk, mivel a betegek száma ismét emelkedőben van" (III. 366.: 748). A munkáslétszám ilyen irányú emelésének vagy csökkenésének a BI részéről történő megoldását az IT is méltányolta és nagyobb figyelmet szentelt az ezen a téren jelentkező adottságoknak. így például az egyik, 1875. november 4-i táviratában, amelyben még 6 vagonnal több aknaszenet rendelt, azt tapintatosan így kéri: „amennyiben a munkaerő megengedi a vagonok megrendelését és azok megrakását" (III. 519.: 1022). Fontos volt ez a megértés, mert az év utolsó hónapjaiban nagyobb megrendelések kielégítését kellett teljesítenie a BI-nak. November 28-tól december 23-ig hétköznapokon naponta 85 vagon, vasárnaponként 20 vagon, és december 24-én 25 vagon szenet kellett berakni. A karácsonyi ünnepek idején nem rakodtak. (III. 571.: 1089. — 585.: 1116. — 603.: 1148. — 610. 1165.). Ez a télen jelentkező, időszakos termelés-fellendülés még 1876 januárjában is tartott. Kisebb-nagyobb zökkenők azonban előfordultak. Egy ilyen visszaesésről számolt be Zemlinzky a január 21-i jelentésében: „Annak, hogy a héten a darabos szén termelése a megrendelt mennyiség alatt maradt, az az oka, hogy vasárnap bérfizetés volt, és a fizetési napok után bekövetkeztek a távolmara-