Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

A rendelések mennyisége azonban nem növekedett. Ezért mind az IT, mind a BI a vevőkör bővítésére, főleg pedig nagyfogyasztású megrendelők szerzésére törekedett. így merült fel 1874. áprilisában egy évi 700 ezer béosi mázsás szerződés megkötése a MÁV-val (II. 115.: 506), és egy 300 ezer mázsás szerződés lehetősége a Selmecbányái ércbányák igazgatóságával. Ezzel kapcsolatban Zemlinszky december 22-én részletes számvetést is készített. Alapul vette az évi 3 millió bécsi mázsás termelést és a sziléziai szénnek való versenyképesség kialakítását. (II. 692—693.: 1721.) Az hogy a két tervezet valóraválása milyen mértékben teljesült, nem derül ki adatainkból. A Selmecbányái igazgatósághoz intézett december 17-i kérés (II. 681.: 1753.) nyomán azonban december 24-én évi 100 ezer mázsa esetleges rendelésével kapcsolatos számításokat végzett Zemlinszky (II. 695—696.: 1727.). Ezek a merőben kereskedelemtörténeti jellegű adatok szoros összefüggésben voltak a munkáslétszámmal, és a munkások életkörülményeinek — elsősorban a tényleges munkalehetőségek — alakulásával. Részletesen kifejtette ezt Zemlinszky az 1874. szeptember 14-i jelentésében, amelyből a BI és az IT közti komoly nézeteltérésekre is következtethetünk. Ezek lényege az, hogy az IT úgy értelmezte a BI egyik jelentését, hogy az a termelést csak 9 ezer mázsára tudja felemelni. A félreértésre az szolgáltatott okot, hogy augusztus 11-én az IT „minden körülmények közötti óvatosságot" ajánlott a BI-nak, az akkori piaci helyzetnek megfelelően. Közben azonban emelkedett a kereslet, és így szeptember 10-én a BI az aknák termelését és a vagonrendeléseket 10 ezer vámmázsának megfelelően irányozta elő. Ez napi 50 vagon szén elszállítását tette lehetővé. Mindez megkövetelte a munkáslétszám biztosítását, hiszen ezen a nyáron is sok volt a lázas megbetegedés. Ezt az igényt Zemlinszky — amint írja — így igyekezett kielégíteni: „a 766 fős munkáslétszámunkat a hét elején 807 főre emeltük fel, hogy az egyre növekvő betegállomány ellenére az eladás követelményeinek nyomban tudjunk alkalmazkodni. Ezért leszünk képesek a termelést minden nehézség nélkül 10 ezer mázsára felemelni" (II. 476—477.: 1292.). Az 1874. november 5-i jelentés szerint az IT napi 15 vagon darabos szén elszállítását követelte. Ezt azonban csak akkor tudja a BI teljesíteni, ha legalább napi 15 ezer mázsát termel, amiből — a legkedvezőbb körülmények mellett is — csak 20 % a darabos szén. „Kérjük, közöljék velünk

; hogy ezt teljesítenünk kell-e, mert ez esetben mindenképpen munkásokat kell felvennünk, mégpedig azt a 35 embert, akiknek mi október 15-én — Feldmann IT tanácsnok szóbeli utasítására — felmondtunk és október végén elbocsátottunk. Jelenlegi munkáslétszámunkkal össztermelésünket legfeljebb napi 12 ezer mázsára tudjuk fokozni, és ebből a legjobb esetben is csak 2.400 mázsa darabos szénre számíthatunk" (II. 580.: 1807.). A munkáslétszám növelésére azonban nem kaphatott engedélyt a BI. Az 1875. január 6-i jelentésben ez olvasható: „Jelenleg naponta 12—13 ezer mázsáit termelünk. ... E hó 14-ig kérjük, közöljék velünk, hogy ezt a minimumot februárban is tartanunk kell-e, mivel ennek megfelelően kell 15-én a munkáslétszámot alakítanunk. (II. 718.: 18.). Ebből ismét vita keletkezett. Az IT-nek, a hozzá befutó szénrendelések alapján igen hullámzó mennyiségű szénszállításra lett volna szüksége. A nyereség biztosítása céljából ennek megfelelően kívánta alakítani a munkáslétszámot, amit azonban a kívánt gyors ütemben a BI-nek nem tudott végrehajtani. Emiatt sokszor nehéz helyzetbe került. Zemlinszky e tekintetben kifejezetten „munkáspárti" volt, azaz — éppen 191