Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

a vagonokba öntéskor kevertek a régebbi eredetű raktári szénnel (Vorrathkohle). Ennek a feladatnak a Végrehajtása jellemzi a társulat termelő, és a termelést kiszolgáló üzemeinek életét, amit a maga bonyolultságában és az értékesítés lehetőségei szerinti hullámzásban az időrendi előadás szemlélteti a legjobban. Lássuk tehát az idevonatkozó legfontosabb adatokat! Az 1873. július 10-én kelt jelentés szerint a hét minden napjára, vasárnap kivételével, amikor nincs rakodás, 70 vagon rendeíést kéri az IT-től a BI. Ugyanakkor még azt is jelenti, hogy az Emma-aknához vezető szárnyvasút mielőbbi elkészülte érdekében éjszaka, fáklyafény mellett is dolgoznak (I. 36.: 1098). Az augusztus 2-i jelentésből megtudjuk, hogy az Emma-akna szárnyvasútja elkészült. Megmondjuk továbbá, hogy a rakodási munkáknál is volt éjszakai műszak, ami egy hete szünetelt. Azért, hogy az így létrejött szállítási elmaradást pótolják, hétfőn kétszer annyi rakodómunkást foglalkoztatnak, mint amennyit szoktak (I. 95.: 1261.). 1873 nyarán különben — amint arra majd még részletesebben is kitérünk — nagymértékben gátolta a termelést a munkások nagyarányú megbetegedése (1. 166—167.: 1496.). Csak szeptember első hetében lehetett a felépültek egyrészét ismét munkába állítani az Üj-, és az Emma-aknánál (I. 181.: 1873. IX. 8. 1528.). Ezek Prembergből érkezett vájárok lehettek. (I. 170.: 1873. IX. 4,

; 1505.). A munkáshiány azonban továbbra is fennállt. A szeptember 10-i jelentésből arról értesültünk, hogy a BI szeptember 4-én levelet intézet Dubrava, Oszada és KirályLubella, Liptó megyei községek jegyzőihez, hogy segítségükkel kapjanak munkásokat (I. 189.: 1538.). A toborzás eredménye nem lehetett kielégítő, mert szeptember 28-án arról számolt be a BI, hogy a két tarjáni aknában a csekély munkáslétszám miatt csak 5000—6000 bécsi mázsa szenet tudnak termelni (I. 231.: 1633.). A munkáslétszám csökkentése vagy növelése az IT szinte hónapról-hónapra változó — a piac pillanatnyi alakulásától függő — utasításainak is volt a következménye. Ez igen nehéz helyzetbe hozta a Bl-t. Zemlinszky december 16-i jelentése szerint például, a munkások egyrészének elbocsátása miatt, nem tudnak naponta 15, legfeljebb 16 vagonnál többet darabos szénnel megrakni (I. 420.: 2056.). A munkáslétszámnak a termelés alakulására gyakorolt hatására az IT is felfigyelt. Ennek következtében a BI 1874. január 26-án megküldte a munkáslétszámra és a darabos szén termellésére vonatkozó — számszerűleg a levélmásolati könyvben fel nem jegyzett — kimutatást (I. 507.: 145.). Ügy látszik, hogy a jelentés hatására az IT Zemlinszkyre bízta — legalább is egyidőre — a munkáslétszám kialakítását, aki most a kibányászott raktári készletek figyelembevételével kezdett ezen a területen intézkedni. 1874. február végén — amint az Zemlinszky április 10-i jelentéséből kitűnik — 453 munkást bocsátott el a BI. Erre nézve megkérdezte az IT Zemlinszkyt, hogy jól megfontolta-e ezt a dolgot, és hogy ezek után maradt-e még annyi munkása a BI-nak, hogy a napi 16 ezer bécsi mázsa szenet biztosítani tudja. A kérdésre igenlő választ adott a BI. Sőt — írja Zemlinszky — a termelést továbbra is csökkenteni kell, mert 400 ezer mázsa kibányászott szénnel rendelkeznek, amely készletből a napi 16 ezer mázsa szállítási igényt fedezni tudják. A jelenlegi (1874. április 10.) napi 13 ezer 600 mázsa termelést éppen ezért napi 10 ezer mázsára kívánják csökkenteni. Ebből egyelőre 2 ezer 800 mázsát, később pedig 4 ezer mázsát szánnak naponta a fogyó, régi készlet feltöltésére. A készlet fenntartását az indokolja, hogy a napi 70 vagonos szénszállítás 90 vagonosra is felugorhat (II. 87—88.: 522.). 190