Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

347.: 1880.) értékes adatokat tartalmaz a munkabérek összegére, és az abból eszközölt levonásokra nézve. A jelentésből nem derül ki a végzett munka időtartama, csak az, hogy november 22-én kellett az azért járó bért kifizetni. Tulajdonképpen nem is az az érdekes, hogy egy vagy két hétre kapták-e az itt szereplő bért, hanem az, hogy milyen arányban és milyen címen vontak le abból kisebb-nagyobb összegeket. Üzemegységenként így alakult akkor a bérfizetés: Üj-akna 32,874 ft 54 kr Antal- és Gusztáv-akna 625 ft 23 kr Rudolf-akna 12,725 ft 83 kr László-akna 12,672 ft 67 kr József-akna 3,879 ft 87 kr Mária-akna 3,188 ft 15 kr Építkezés 1,898 ft 9 kr összesen: 67,864 ft 38 kr Ebből „jóváírások", azaz levonások: A „provizorátus" számára 24,000 ft 35,3% A „magazin" számára 5,000 f t 7,3 % Az elszállásolás számlájára 1,000 ft 1,3% Előlegekre , 4,500 ft 6,6% Egyéb más ügyekre 500 ft 0,7% Összesen : 32,000 ft 47,1 % A rendelkezésünkre álló adatok alapján, mivel hiányoznak a tételes elszámolások, nem tudjuk megállapítani, hogy miknek az ellenértékét fizették be a munkások a „provizorátus", vagyis a bányagondnokság, és mikét a „magazin", vagyis a vegyeskereskedés jellegű társulati boltok számlájára. Az „elszámolás" címén levont összegek nyilván a barrakokban lakó idénymunkások térítései, az „egyéb más ügyekre" történő levonások pedig hihetőleg a büntetéspénzeket is tartalmazzák. Valószínű, hogy a levonásra került tételek aránya az 1870-es évek derekán, hónapról-hónapra — csekély eltolódásoktól eltekintve — azonos volt. Nem állapíthatjuk azonban meg azt, hogy egy-egy bányamunkás átlagkeresete mennyi volt, mert a jelentés nem tartalmazza azokat. A levelezőkönyvekben «orakozó Bl-i jelentések egyik legfőbb, állandóan viszsza-vissza térő problémája az, hogy az IT, illetve az IG által elrendelt szénszállításokhoz megfelelő számú vasúti vagon álljon rendelkezésünkre, amit csak kisebb-nagyobb zökkenőkkel tudtak biztosítani. A társulat által elérhető piacok áruátvevő képessége azonban igen változó volt. Ezért az egyik, 1874. március 27-i jelentés szerint nyolc év óta a bányák raktári készlet kialakítására is termeltek. Ez azonban — a szén szabadon, prizmákban való tárolása következtében, az öngyulladás és az időjárás viszontagságai miatt — igen kétes értékű megoldás volt (II. 63—65.: 460). Igyekeztek tehát a munkáslétszámot úgy alakítani, hogy a mindig rendelkezésre álló munkaerő kellő mennyiségű friss darabos szenet (Stückkohle) és aknaszenet (Förderkohle) termeljen, amit a rakodón (Rampe) 189