Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

is. A Fűrész-völgyi táborban már nemcsak a nógrádi védsereg állomásozott, hanem itt találhatók a megyéjükből kiűzött, Árva, Gömör, és Zemplén megyei védseregek maradványai is.

168 1849. július 15—16-i váci sikertelen áttörési kísérlet után a Komáromból viszszavonuló magyar főseregnek nem volt más választása, mint a megyén keresztül Rimaszombat—Tokaj irányában keresni a visszavonulás lehetőségét. Július 16-án éjjel hagyták el súlyos utóvéd harcok közepette a magyar erők a várost. A hadsereg visszavonulását Rétságig a III. hadtest, Rétság után a VII. hadtest fedezte. Pöltemberg tábornok vezette VII. hadtest a Rétság mögötti banki dombokon foglalt állást, és vette fel 17-én a harcot az üldöző cári lovas alakulatokkal szemben. Az ütközet kezdetén maga Görgey is jelen volt. A cári seregek július 17-én nem erőltették a magyar seregek üldözését és így sikerült azoknak Érsekvadkertre visszavonulni. Július 18-án az I. hadtest védelme alatt vonult tovább a magyar hadsereg Balassagyarmaton, Ráróson keresztül Losonc irányába, és július 19-én már el is hagyta a megyét. A magyar honvédsereg második megyei visszavonulása rendkívül gyors ütemben, szinte menekülésszerűen történt. Erre jellemző, hogy a rárósi hídnál például, amidőn a megriadt huszárlovak éjszaka a pihenő honvédek közé rontottak, az egész hadsereg szinte pánikszerűen menekült Losoncra. A hadosztályok három nap alatt egyetlen alkalommal sem tudtak meleg ételt adni a katonáknak. A huszárok lovaikat úgy etették, ahogy arra mód adódott. A mindenéből kiélt lakosság nem tudott már semmiféle élelmet biztosítani. Még e nyomorúságban is megmutatkozott azonban a nép együttérzése a honvédsereggel, melynek tán legszebb bizonyítéka az, hogy július 19-én az I. hadtest értékes, szétszaladt lovait a parasztok vezették vissza, és mint a hadosztályparancs megemlíti, a nép becsületességének köszönhető, hogy a hadosztály folytatni tudta visszavonulását.

169 Július 21-én az utolsó magyar katona is elhagyta a megyét, az üldöző orosz cári erők Szécsényig követték a magyar sereget, annak további üldözését az északról lenyomuló cári erőkre bízták. Görgey hadseregének visszavonulásai komolyan veszélyeztethette volna, ha a bányavárosokban tartózkodó cári hadsereg előrenyomul Losoncra. A visszavonulást megörökítő emlékiratok több ízben utalnak arra, hogy mennyire súlyosnak látta maga Görgey is a helyzetet, és mennyire tartott az őt elvágással fenyegető orosz erők előrenyomulásától. Július közepén a magyar sereg visszavonulásával párhuzamosan kapott parancsot Freyburg Lajos a nógrádi nemzetőrök parancsnoka, hogy nemzetőreivel szállja meg a kriváni tábort, és zárja le a Zólyomból Losoncra vezető utat. Freyburg 1200 felfegyverzett és 1200 kaszás népfelkelővel, 1200 kapás nógrádi paraszttal és a nógrádi, gömöri, zempléni guerillák mintegy 700 főnyi seregével, összesen több mint 4000 emberrel megszállta a kriváni útszorost. A kapás parasztok védősáncokat építettek, a guerillák pedig a tábor előtt fekvő végles környékén foglaltak el védőállást.

170 A kriváni tábor megszállása a megyei nemzetőrség utolsó és egyben a legjelentősebb katonai ténye volt. A tábor nyolc napig állt fenn, vagyis azalatt az idő alatt, amíg Görgey a magyar főerőkkel keresztülvonult a megyén. Valószínű, hogy ez a nemzetőr tábor nem tudta volna a támadó orosz erőket feltartóztatni, mindenesetre a tábor létszáma óvatos megfontolásra késztette Grabbe tábornokot. E várakozás elégnek bizonyult ahhoz, hogy a magyar főerők egérutat nyer178