Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

jenek. A kriváni tábor július 20-án anélkül, hogy védelmében harcra került volna sor, de mint látható, nem eredmény nélkül, feloszlott. 1849 július végére, a magyar hadsereg visszavonulásával az orosz katonai erők megérkezésével, majd azok ismételt elvonulásával, új helyzet alakult ki. Egy nemzet önvédelmi harca legjobban tán épp azon mérhető le, hogy meny­nyeire képes a harc folytatására kisebb, a központtól elszakadt, magára hagyott terület lakossága. Nógrád megyében 1849 augusztusában és szeptemberében mindazon a területeken, ahol nem állomásozott (pl. Balassagyarmat) jelentős császári katonaság, magyar uralom maradt fenn. Repetzky Ferenc kormány­biztos szeptember 29-ig a megyei guerillák között tartózkodott, és csak október legelején menekült be a komáromi várba és vett részt a komáromi fegyverle­tételben. Augusztusban, két héttel a világosi fegyverletétel után Nógrád megyében még mindig ülésezett a megyei forradalmi választmány. Szontágh Ferenc főszolga­bíró például a július, augusztus havi adószedés határnapját, mely mint azt s községekhez küldött intézkedésében jelezte „a megyében létező zavarok miatt meg nem tartatott" szeptember 10-re tűzte ki. 171 A megyei életben a magyar seregek visszavonulása, a cári orosz csapatok átvonulása „csak zavaroknak" számított. Sainte utaltak arra ezzel, hogy a forradalmi választmány a kormány rendelkezéseinek megfelelően folytatja tevékenységét. Augusztusban, szeptemberben tehát úgy folyt az élet a megyében, mintha Világosnál nem történt volna fegyverletétel. Básthy Miklós augusztus 21-én közli a községgekel a forradalmi választmány azon határozatát, mely a hús árát sza­bályozza. A hús árának meghatározása a választmány rendes hétköznapi mun­kájához tartozott. Augusztus legvégén a kormánybiztos nevében arról intéz­kedett, hogy a szökevény honvédeket hogyan kell felkutatni és beszállítani. 172 Ebben az időszakban a katonai akciók sem szűntek meg. Ezek közül legje­lentősebb az volt, amidőn augusztus elején a nógrádi guerillák rajtaütöttek egy kisebb orosz katon ai csapatonTmely Losoncon vonult keresztül. E rajtaütés megtorlásaként a cári orosz csapatok (augusztus 9-én) büntető expedíciót ve­zettek Losonc ellen, melynek során a város teljesen leégett. A leégett Losoncra azonban Repetzky augusztus közepén újra visszatért, sőt szeptember legelején 10 000 forintot utalt ki a városnak a lakosok segélyezésére. 173 Másfél hónappal a világosi fegyverletétel után (szeptember 29-én) került csak sor a nógrádi guerillák és felkelők fegyverletételére. Losoncról, Fülekről és a hegyekből Salgótarjánba gyűltek össze a visszavonuló guerillák, ahol mintegy 1300 fegyvert raktak kocsikra és szállították el titokban a megye különböző pontjain kijelölt rejtekhelyekre. A salgótarjáni fegyverletételen még résztvett Repetzky forradalmi kormánybiztos is, aki a guerillák előtt beszédet is tartott. A fegyverletétel nem az ellenség előtt történt és úgy is felfogható, mint a megváltozott körülmények közötti felkészülés. Hogy a nógrádi ellenállást foly­tatni óhajtották misem bizonyítja jobban, mint a fegyverek elrejtése olyan csa­ládok birtokain, akiknek jelentős szerepük volt a megye honvédelmének irá­nyításában. A salgótarjáni fegyverletétel alkalmával szállítottak 133 lőfegyvert Madách Imre Alsó-Sztregovai Újvilág pusztán lévő csőszkunyhójába. Madách 1848-ban katonai főbiztosként vett részt a megye honvédelmének szervezésében. 1849-ben szerepet vállalt a megyei népfelkelés szervezésében. A Madách bir­tokon elrejtett fegyvereket a császári csendőrség felfedezte, azok felhasználá­sára nem kerülhetett sor. Nem Madáchon, és a hozzá hasonló baloldali liberáli­sokon múlt, hogy a harcot nem folytatták. Mint azt a későbbiekben a költő ki­179

Next

/
Thumbnails
Contents