Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)
Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben
tottak, ahol Almássy ezredes katonai hibáit még azzal is tetézte, hogy a mintegy 400 főből álló magyar erőt 6—7000 emberből álló hadtestként jelentette. Almássy e jelentésével félrevezette Windischgrätzet, aki a magyar honvédség tavaszi támadásának megindulása küszöbén éppen a losonci rajtaütés miatt vált bizonytalanná abban, hogy a magyar főerők milyen irányban szándékoznak előrenyomulni. E jelentés hatására újabb erőket irányított Vácra, illetve Balassagyarmatra, gyengítve ezzel a magyar főerőkkel szemben álló osztrák erőket.' 5 * A magyar seregek megérkezését közvetlenül megelőzően szinte mindenütt népfelkeléssel, a császáriakkal szembeni általános, nyílt szembefordulással találkozunk. A megye hangulatát, a népfelkelés szerepét jól szemlélteti egy osztrák hírszerző csapat parancsnokának, Minutillo alezredesnek, április 3-án kelt jelentése. Minutillo egy zászlóalj gyalogsággal, több század lovassággal, Bér községből kiindulva Buják, Szarvasgede irányában hajtott végre felderítést. Jelentésében előadta, hogy „... a bujáki pap, jegyző és gyógyszerész közléséből tudja,... a Buják körüli hegyekben, és a juhász-szállásokon több, mint 5—6000 felfegyverzett ember tanyázik... Az országút melletti helységek, erdők teljesen meg vannak szállva, felfegyverzett népfelkelőkkel, guerillákkal, katonákkal." Jelentésében arra engedett következtetni, hogy ez a spontán népfelkelés, szinte a magyar hadsereget megelőzve szabadította fel a megye községeit és tette egyben lehetetlenné a császáriak minden aktív katonai tevékenységét. 13 ' A megye tényleges felszabadítása a tavaszi hadjárat során történt meg. Az április 2-án hatvani ütközet után az előrenyomuló honvédség a megye déli községein vonult át. Április 11-én, a váci csata után pedig a Vác—Rétság—Ipolyság útvonalon vonultak fel gyors iramban a honvéd hadosztályok. A megyén keresztül vonuló honvédsereg elővédjét a III. hadtestet képezte, mely április 11-én indult el Vácról, és április 14-én ért Ipolyságra. Ezt követte április 12-én az I. hadtest, és április 13-án a VII. hadtest. Áprilisi 16-ával a magyar főerők átvonulása befejeződött. Ezen időszak alatt katonai hadműveletek már nem zajlottak le, az osztrák főerőket előzőleg Hatvannál, Isaszegnél, Vácnál verték szét. 156 A magyar katonai erők átvonulása során egy hadtest napi menetteljesítményét 20—25 kilométerre, a felvonulási sávjának szélességét pedig szintén 20—25 kilométerre becsülhetjük. Erre utal az I. hadtest (Klapka) április 12-én, Rétságon kiadott menetparancsa is. A menetparancs értelmében április 13-án a Bobics brigád Nagyorosziba, Dipold alezredes brigádja ugyancsak Nagyorosziba, a Schulz brigád Borsosberénybe, a Zakó brigád Horpácsra volt köteles előrenyomulni. A lovasság Nagyorosziig nyomult előre. Egy-egy zászlóalj lovasságot azonban Hontra, Drégelypalánkra Vadkertre, Vécére is irányítottak. Járőröket küldtek a távolabbra eső Nézsára, Tompára és Hídvégre. E menetparancsban említett helységek és távolságok alátámasztják az előbbiekben állítottakat. Mint érdekességet lehet megemlíteni, hogy április 14-én a honvédsereg főhadiszállása a megyebeli Nagyoroszi községben volt. 157 A katonai erők átvonulása jelentős anyagi áldozatot kívánt azoktól a községektől, melyeket az érintett. Az országút mentén elterülő községek biztosították nemcsak az előrenyomuló honvédség beszállásolását, hanem az abból természetszerűen következő kisebb szolgáltatásokat is. Egy jobbágy házba — beszállásolási jegyzékből következtetve — 25—30 katonát is elszállásoltak. Arra vonatkozóan nincsenek adataink, hogy mennyire élték ki az átvonuló katonák a felvonulási útvonalra eső községeket, abból azonban, hogy szinte semmiféle panasz 174
