Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

kereskedés nincs, kész fegyvereket nem árulnak és olyan puskaműves, aki a fegyverek javításához ért, mindössze kettő van.

141 Arra vonatkozóan, hogy a kutatást alaposan végezték, jó példa, hogy még azt is sikerült felfedezni, hogy a sziráki Teleki kastély díszkerítése a török időkből származó, de lőfegyvernek átalakítható, 360 darab puskacsőből készült. E puskacsövek mellett még két használhatóvá tehető ágyút is találtak a kastélyban. Az 1849 január 2-i választmányi ülésen is foglalkoztak a kerítésnek használt puskacsövek ügyével, ma már nem deríthető azonban ki, hogy azokat ténylegesen hasznosítötták-e.

142 A megyei főszolgabírói jelentésből, de az alispáni iratokból is az állapítható meg, hogy nagyon kevés fegyvert sikerült begyűjteni. Horváth Elek alispánnak, a Honvédelmi Bizottmányhoz írt levele is arra mutat, hogy a megyéből fegyverekre számítani nem lehet. A nélkülözhető fegyvereket összegyűjtötték kijavíttatták és azokkal a megyei nemzetőrséget szerelték fel. A szeptember elején táborbaszálló önkéntes mozgó nemzetőrök között mindössze csak 250—300 különböző típusú kovás puskát tudtak kiosztani. E fegyverek később visszakerültek a megyébe, és a megyei nemzetőrség felszerelését képezték.

143 Jóval eredményesebb volt az a tevékenység, melyet az újoncok felszerelése, ellátása érdekében kifejtett a megye. A szeptember 24-én megtartott, teljhatalmú bizottmányi ülésen a honvédelmi miniszter azon kérésével foglalkoztak, hogy hogyan tudja a megye az újoncokat a rendszeresített honvéd egyenruhába öltöztetni. A honvédek nemzeti ruhája fekete csákóból (nemzeti rózsával) szürke köpenyből, barna atillából, sötétkék mellényből, foszlányból, tábori sapkából, magyar kék nadrágból, nyakravalóból, két pár fehér ruhából, egy pár topánkából és posztókesztyűből állt. A felszereléshez borjúbőr tarisznya, töltéstáska, (fekete szíjazattál), fekete vállszíj, kard és szuronytok, és ugyanolyan fegyverszíj és kenyérzsák tartozott. A teljhatalmú bizottmány, melynek tagjai Horváth Elek, Bekényi János, Madách Imre, Sréter Horácz és Madách Pál voltak, megállapította, hogy a megye nem tudja az előírást minden ruházati és felszerelési cikkben biztosítani. Tájékozódtak az árak iránt is, és ennek alapján egy újonc felszerelését 40 pengő forintban határozták meg. A bizottmány végül úgy döntött, hogy igyekszik a célszerűt a mérsékelt árral összekapcsolva, egyöntetűségre törekedni. Ezt az egyöntetűséget pedig már osak azért sem tudta biztosítani, mivel a megye területén nem lehetett azonos színű posztót beszerezni. Intézkedtek arra vonatkozóan is, hogy a újoncok felszerelésével kapcsolatos munkát minél gyorsabban tudják elvégezni. Az alispán és a főjegyző például pesti iparosokkal és kereskedőkkel tárgyalt, hogy a legfontosabb felszerelési tárgyakat meg tudják venni. Prónay Károly kapitány a losonci, gácsi bőr- és posztógyárosokkal, Bekényi János bizottmányi tagot a megyebeli csizmadiákkal. Vitális István szolgabírót a posztókesztyű készítőkkel történő tárgyalásokkal bízták meg.

144 Nógrád megye igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy újoncait az előírásoknak megfelelően szerelje fel. A nógrádi honvédekről szóló leírásokban azonban találkozunk olyan panaszokkal is, amelyek arról tanúskodnak, hogy az újoncok nem voltak kellőképpen felszerelve. Ivánka pl. több ízben sürgette, hogy a megye a megígért köpenyeket minél előbb szállíttassa le. Ennek ellenére, a korabeli dokumentumokból megállapítható, hogy a Nógrád megyéből származó honvédek ruházata jobb volt, mint nem egy szomszédos megyéé, ahonnan például a nemzetőrök nyári ruhában, egy szál fehérneműben indultak 170