Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

nevelést fog kapni." A feltárt negatív jelenségek ellenére egyet kell értenünk a Közlöny cikkével. A szeptember—októberi újoncozások alkalmával is a legszegényebbek indultak el a honvédseregbe. A hivatalos lap az ország nyilvánossága előtt is megrótta ezért a „nógrádi tehetősebbeket, a nógrádi intelligenciát". Ugyanabban a cikkben, mely a nép áldozatvállalását elismerj így marasztalja el az értelmiséget: „De igen van panaszom, keserű panaszom az intelligencia ellen... a nógrádi zászlóalj tisztjeit, altisztjeit kivéve merő proletariátusból áll.""

9 A nógrádi honvédek társadalmi összetételére vonatkozóan nemcsak az egykorú összeírásokból, hanem az 1850-ben bekövetkező megtorlás alkalmával készített községi bizonyítványokból is képet alkothatunk. Mind a kettőnek tanúsága szerint a nógrádi honvédek a megye legszegényebbjeiből kerültek ki. Terény 14 honvédjéből például 5 jobbágy, 1 zsellér, 5 szolga, 1 juhász

; 2 cigány; Kálnó 17 honvédjéből 8 szolga, 5 idegen falusi szolga, 3 élt csak a maga hajlékában.

130 A Nógrád megyei Honvéd Egyesületben a múlt század végén nyilvántartott, a szabadságharc után négy évtizeddel még élő honvédek osztály-összetétele is hasonló képet mutat. A 119 még élő közlegényből 29 napszámos, 25 zsellér, 16 földműves, 16 iparos, 14 szolga, 5 házaló kiskereskedő, 7 tanító, jegyző, kistisztviselő volt. A közlegények közül földbirtokos mindössze 2, vármegyei főjegyző 1 található. A 32 még élő tizedesből 4 volt napszámos, 2 szolga, 1 zsellér, 1 földműves, 6 iparos, 9 tanító, jegyző, kistisztviselő, 5 magánzó, 2 kereskedő és 2 magas állású tisztviselő, tényleges tiszt. Ezek a XIV. századvégi foglalkozási adatok bizonyítékul szolgálnak arra is, hogy a szabadságharc után a kiegyezés, a dualizmus időszakában különösebb megbecsülést nem élveztek a volt honvédek, maradtak szolgák, cselédek, napszámosok. Az előbbiekben említett arány csak a tiszteknél változott, 15 főhadnagyból 6 volt magánzó, 7 kistisztviselő, 1 vezető tisztviselő, 1 földbirtokos, a 11 századosból 3 tisztviselő, 3 magánzó, 3 földbirtokos, 2 nyugalmazott tiszt.

131 Az egykori, és a félévszázad múlva élő volt honvédek foglalkozási statisztikája alapján egyértelműen megállapítható, hogy a nógrádi honvédek háromnegyedrésze teljesen nincstelen, agrárproletár volt, akik mellett létszámukhoz képest nagyon kiemelkedő számban ezerepeitek az iparoslegények. Más megyékhez viszonyítva is kevés volt a telkes jobbágyok, a későbbi földművesek aránya. Számarányukhoz képest kiemelhető a kistisztviselők részvétele. A nógrádi honvédek mintegy 4 százaléka került ki közülük, ebből az arányszámból azonban a nógrádiak esetében sem lehet azt a végkövetkeztetést levonni, mint azt nagyon sok esetben megtették, hogy a honvédzászlóaljak 1848—49-ben zömmel diákokból, értelmiségiekből toborzódtak. Az első tíz toborzott honvédzászlóalj esetében tagadhatatlanul nagyobb volt az értelmiségiek aránya az előbb említett százaléknál, de a később szervezettekre vonatkozóan ez a megállapítás nem helytálló sem Nógrádban, sem országosan. Nógrád megye esetében az értelmiségiek hiányára mutat az a hadügyminiszteri kérelem, mely arra kérte a megyét, hogy a már harcban álló Nógrádi önkéntes Honvédzászlóalj számára 8—10 értelmesebb altisztnek alkalmas ifjút irányítson a zászlóaljhoz.

132 Az októberben bevonult nógrádi honvédek (a Komárom, Esztergom és Hont megyeiekkel együtt) a Komárom várában, Janik János őrnagy parancsnoksága alatt megalakult 18-ik honvédzászlóaljhoz kerültek. A zászlóaljnak a felét nógrádiak alkották (550 fő). A tömegesen bevonuló fölös újoncokból e zászlóaljból alakították meg még októberben a 37. zászlóaljat, Majthényi Kálmán őrnagy