Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

parancsnoksága alatt. Novemberben a 18-ik zászlóaljhoz bevonult szám fölötti újoncokból még két zászlóaljat — az 54. zászlóaljat (parancsnoka Gróf Buttler Sándor őrnagy), és a 57. zászlóaljat (parancsnoka Janik Rezső őrnagy), hoztak létre. A megyei honvédek jelentős hányada az 1848—49. évi függetlenségi harcot e négy zászlóalj kötelékében harcolta végig. Adott azonban újoneoKat a megye a 32. sorezred 3. zászlóalja feltöltéséhez, és január elején a Vácon keresztül visszavonuló Fel-dunai magyar hadsereg megritkult zászlóaljainak pótlására. A Nógrád megyei Múzeumi Szervezet birtokában van a 33. honvédzászlóalj 6. századának pecsétje, valószínű, hogy ezt a zászlóalj valamelyik nógrádi tagja hozta haza és őrizte meg."

3 A 18., a 37. és a 57. zászlóaljnak Komárom vára védőőrségéhez tartoztak. 1848 december közepétől 1849. április 22-ig, a vár felmentéséig védték ezt a jelentős katonai erősséget a császári csapatokkal szemben. Az előnyomult ellenség hátában nemcsak jelentős katonai erőket kötöttek le

; hanem veszélyeztették annak utánpótlási útvonalát is. A császári hadsereg megkísérelte a védőőrségen, illetve a tisztikaron belül az árulás megszervezését, majd ennek sikertelensége után a vár katonai erővel történő bevételét. A komáromi védőőrség azonban hűségesen kitartott a Honvédelmi Bizottmány mellett mindaddig, míg a győzelmesen előrenyomuló magyar erők fel nem szabadították. A részben nógrádiakból álló 18. és 57. zászlóaljak 1849. július 16-tól 20-ig, a Vág menti csaták időszakában a csallóközi védőállásokat tartották, július 2-án az ácsi, komáromi csaták idején pedig a monostori sáncok előterét védelmezték. A július közepi visszavonulás után a VIII. hadtesthez tartozó komáromi őrség visszamaradt a várban, és azt egész októberig megtartotta. A 54. zászlóalj 1848-ban rósztvett a magyar hadsereg visszavonulásában. 1849 tavaszán az Auchlich tábornok vezette II. hadtest kötelékébe tartozott és így vett részt a tavaszi hadjárat ütközeteiben Tápióbicskénél, Isaszegnél. Egyike volt a Pest ellen felvonuló magyar erőknek, résztvett Budavár ostromában, majd a hadtesttel együtt ez a zászlóalj is a Vág vonalra vonult. 1849. június 16. és 20-a között a Pered-Zsigárdi harcokban állományának mintegy negyedét elvesztette. A magyar főerőknek Komáromból történő visszavonulása után a rendkívül megfogyatkozott zászlóaljat a vár őrségéhez csatolták és azzal együtt tette le a fegyvert. A nógrádi honvédek zömét magábafoglaló négy zászlóalj tehát Komáromban fejezte be a szabadságharcot. Haynau rémuralma időszakában a volt honvédeket a császári hadseregbe sorozták. Ezek közül kivételt csak a komáromi elbocsátó papírral rendelkezők képeztek. A megyefőnöki iratok közt található 1849—50-es évekből származó községi jelentések nagyon sok esetben jelzik, hogy az illető volt honvéd a komáromi őrséghez tartozott, és így mentesítő papírral bírt. Arra vonatkozóan azonban sajnos nincs adatunk, hogy a közhonvédeknek kiadott mentesítő papírok tényleg léteztek-e, vagy csak szóbeli bemondás alapján jelentették a jegyzők. 1850-ben a császári hatóságok a komáromi volt honvédeket éppúgy a császári hadseregbe sorozták, mint az egyéb honvédzászlóaljakban szolgáltakat, akár volt mentesítő papírjuk, akár nem.

134 A honvédzászlóaljakba lépett, a honvéd egyenruhát magukra öltő nógrádi zsellérek^ szolgák, szegények, az előbbiekben vázolt küzdelmes úton váltak katonákká, és hajtották végre azokat a fényes haditetteket, melyek a magyar hadtörténet legszebb lapjait alkotják. A nógrádiak között is voltak olyanok, akiket a hadbíróság ítélt el. Tudunk katonaszökevényekről, a nagy visszavonulások során csapattestüktől leszakado166