Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

Szeptember 28-ával indult meg tehát a tényleges felvétel, és október 21-ig szinte egyenletes ütemben folyt, melynek eredményeképpen 1550 újoncot soroztak be alig egy hónap alatt. A felavatott újoncokat szinte azonnal beöltöztették, és a zászlóaljakhoz irányították. Október 7-ig 590; október 14-ig 1130 és október 21-ig pedig 1508 nógrádi fiatal indult el a zászlóaljhoz. Október 24-én Horváth Elek alispán azt jelenthette a Nemzetőri Haditanácsnak, hogy a megyére kivetett 3030 újoncot 300 híjával sikerült kiállítani. A szeptemberi, októberi újoncozás során nemcsak a rendelet által előírt első újoncjutalék részleget állították ki, hanem szinte az 1848-as évre eső egész hányadot. Ez a „buzgóság" a Haditanácsot is nehéz helyzetbe hozta. Október 10-én azt kénytelen írni a megyének, hogy „bármi dicséretes is az újoncok kiállítása során tanúsított erélyes fellépése, de mivel most rögtön annyi embert sem kellően ruházni, sem felszerelni képesek nem vagyunk, felkérjük a tisztelt megyét a még hátralévő újoncoknak továbbításával a későbbi felszólításig felhagyni".

125 Nógrád megye azonban ezt nem vette figyelembe, hanem októberben továbbra is folyamatosan indította újoncait. Még október 22-én is elindítottak 300 fiatalt. Utólag közölték ezt a Nemzetőri Haditanáccsal és kérték, hogy mivel a rendelet hozzájuk későn érkezett, fogadja azokat. Ebben a sietségben más okot is kell keresnünk, mint a buzgalmat. A katonák kiállítása a megváltozott helyzetben sem volt egyszerű feladat. A megye vezetői részben igyekeztek kihasználni azt a lélektani helyzetet, melyet a szeptembervégi események előidéztek. Nem voltak ugyanis meggyőződve arról, mint arra az alispáni levél is utal, hogy egy toborzás, újoncozás hasonló sikerhez vezet. Horváth Elek a Nemzetőri Haditanácsnak küldött levelében azzal is indokolta a létszámfeletti 300 újonc gyors beöltöztetésének szükségességét, hogy „még egyszer nehezen lesznek bevonultathatok", ha azokat szabadságolják."

6 Ehhez hasonló aggodalmak azonban nemcsak Nógrád megye, hanem a környező megyék anyagában is olvashatók. A szeptermber—októberi újonckiállítás — bár semmiképpen nem önkéntes — de mégis célját, a megye a reá kivetett újoncjutalékot szinte egészében a zászlók alá állította. Novemberben és decemberben nagyobb arányú mozgósítás már nem történt a megyében. December végi kimutatás szerint 65, a hadügyminisztérium kimutatása szerint 170 fős hiány mutatkozott. Ezt később 1849 májusában teljesítette a megye.

127 Az októberi mozgósítás során nem találkozunk tömegesen azokkal a negatív jelenségekkel, melyek a júliusi—augusztusi hadbahívást kísérték. A falvak népének olyan ellenállásáról, mint például a romhányi volt, nem tudunk. Kevesebb a panaszlevél, melyben tiltakoznak a besorozás ellen, vagy felmentést kérnének. Előfordultak ugyan még egyes szökések, de tömeges szökésről csak a losonci kerület északi vidékén sorshúzott újoncok esetében tudunk. (Ezek közül 29 szökött meg.) Helyi jelenségként fogható fel az olyan eset is, mint Jancsó Miklósé, aki éles késsel állt ellent a besorozásnak.

128 A megyei vezetés erélyesebb lett és minden esetben felelősségrevonást alkalmazott. Jancsó esetében például a Nemzetőri Haditanács a megye kérésére intézkedett is, és felhívta az újoncra a hadsereg figyelmét. Nógrád megye honvéd- toborzását a Közlöny december végén így összegezte: „Nógrád újoncait a leghamarább állította ki, válogatott erős legényekből, kik az országnak nem lesznek terhére. A nép nagyobb készséggel adta újoncait, mint valaha, zúgolódás nélkül indult el az őrsereg ... a jó hazafi sírt örömében látván minő jó a népi ily elhanyagolt állapotában is, minő leend, ha emberi 164