Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

A bizottság a megyei gyakorlattal ellentétben energikusan kezdett a mozgósítás végrehajtásához. Az augusztus 21-i választmányi ülés felhatalmazta, hogy az újoncozás céljaira az államkincstártól tízezer pengőforint kölcsönt felvegyen. A megye vállalta ugyanakkor, hogy a kiállítandó újoncokat felszereli. Egy honvéd ruházata és a legszükségesebb felszerelése fegyver nélkül kb. 30—40 forintba került, melyből kétharmadrész esett a ruházatra, egyharmadrész a felszerelésre. Gondoskodni kellett ezenkívül az újoncok táborba szállításáról, élelmezéséről. Nógrád megye a megajánlott 1200 önkéntes mozgó nemzetőrt, kik a szabadságharc egész idejére kötelezték magukat szolgálatra — mint az Batthyány Lajos miniszterelnök elismeréssel nyugtázta — időben kiállította és felszerelte. Mindez 80 ezer váltó forintjába került a megyének.

81 Az elnöki elismerés kiemelte, hogy a megye elsőként állította ki önkéntes, hadiszolgálatra alkalmas nemzetőr csapatát. Az úgynevezett önkéntes mozgó nemzetőr zászlóalj, mely 1848. novemberében már Nógrádi önkéntes Honvéd Zászlóalj néven szerepelt, augusztus 27. és szeptember 7. között gyülekezett Balassagyarmaton és Losoncon. Szeptember 8-ára az egész zászlóaljat Balassagyarmaton összpontosították, s készen állt a váci táborba történő szállításra. Az önkéntes nemzetőröknek azonban csak a nevük volt önkéntes. Bizonyos, hogy egy kis részük önként jelentkezett, a többség azonban nem. A losonci, füleki járás 172 önkéntes nemzetőrének nevét tartalmazó kimutatás foglalkozási rovatát elemezve a többség azokból tevődött ki, akik nemzetőri szolgálatra vagyoni helyzetük miatt nem voltak kötelezhetők. Sok volt az iparoslegény (asztalos, csizmadia, fazekas, köteles, rézműves, kovács), a zsellér, a szolga, a meg nem határozott foglalkozású. Életkort tekintve is csak mintegy fele volt az önkénteseknek nemzetőrkorú, zömmel 20—30 év közötti. A másik fele ennél fiatalabb, az újoncállításra kötelezettek korcsoportjából való. Érdekes a lakóhely szerinti összetétel is

; mely bizonyítja, hogy nemcsak az első jelentkezéskor, hanem augusztusban is Losonc járt élen a megyében. A 172 összeírtból pl. 50 losonci).

82 Arra vonatkozóan, hogy a megyei önkéntesek egy jelentős része sorshúzás, helyettesítés által került a kivonuló seregbe, több meggyőző adatunk van. Tolmács lakosai augusztus 27-én, a miniszterelnökhöz küldött panaszukban előadták, hogy a megye velük közölt rendelete következtében „a Nógrád megyétől kívánt 1200 nemzetőrnek sorshúzás, vagy helyettesítés általi kiállítása elhatároztatván, Tolmács helységre nézve a sorshúzás napja augusztus 31. napjára tűzetett ki és így azon napon megelőzve a helységünkre eső hat nemzetőrnek kiállítása iránt a következőket terjesztjük fel." Mint a tolmácsiak panasza nyilvánvalóvá teszi, a megye kivetett minden falura az 1200-ból eső hányadot és amennyiben azt a toborzással nem állították ki, a sorshúzást elrendelték. A tolmácsiak csak azért panaszkodtak, mert szerintük az újonc kivetés nem szabályosan történt. Az első összeírás alkalmával (valószínű májusi, júniusi összeírás, (az augusztusi) alkalmával azonban a 42-ből a magánosokat, az apró gyerekekkel rendelkezőket (bizonyára a júniusi mozgósítás negatív tapasztalatai alapján) felmentették, és így a 42 nemzetőrből mindössze 17 maradt a sorshúzásra. A 17 tolmácsi sorshúzásra kötelezettnek azonban eszébe sem jutott, hogy maguk vállalják a fegyeveres szolgálatot, mindössze azon keseregtek, hogy most már csak ők viselik a terhet, mások pedig felmentetnek. Az áprilisi törvényekre hivatkozva tartották méltatlannak, hogy nem 42-en, hanem 17-en vállalják a helyettesítés költségeit: „Szabadsággal felruháztattunk, robot, dézsma