Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

kével rendelkeznek is, és kereskedelmi tevékenységüket megszakítják, ezért a folyamatban lévő fizetési kötelezettségeinek nem tudnak eleget tenni és csődbe kerülnek. 77 § mindezekben a panaszokban természetesen sok igazság volt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a júniusi, júliusi nemzetőri összeírás során maguk az összeírok sem gondolták komolyan, hogy ezt a nemzetőrséget egyszer hadba is kell hívniok. A tiltakozás mindenesetre tömegesen volt, még a megyei hajdúk is arra kérték a választmányt, hogy „a méltányosság, de a közcsendnek itthoni fenntartása érdtkéban mentsék fel őket".

78 Augusztus 1-vel, miután a 'megyei nemzetőrség kivonulása lekerült napirendről, a kedélyek bizonyos mértékig lecsillapodtak, A megyei nemzetőrség mozgósításának 10 napja arra kellett, hogy figyelmeztesse Nógrád megye vezetőit, hogy nem számíthatnak őszinte, spontán lelkesedésre. A haza függetlensége iránti lelkesedés egészen más, mint a haza vé delméért a fegyveres harc vállalása, örömmel üdvözölték tehát, az össznemzetőrség kimozdítása helyett, egy létszámban kisebb, előbb 2200, majd a minisztérium által 1200 főben megszabott, három évre, vagy legalábbis a háború végéig leszerződött, önkéntes mozgó nemzetőrt kell kiállítani. A júliusi mozgósítás értékelését azzal kell zárnunk, hogy az előzmények alapján nem is lehetett spontán megmozdulást várni a megyében. Ez csak abban az esetben lett volna reális, ha mint azt a megye zsellérjei, jobbágyai nyíltan is hangoztatták, „lett volna miből", vagyis: miért. A nógrádi önkéntes mozgó nemzetőrség, a későbbi Nógrádi Honvéd Zászlóalj harcbaindítása Augusztusban, az első mozgósítás tapasztalatait is felhasználva, megkezdődött a 1200 önkéntes mozgó nemzetőr toborozása. A községekre az összeírt nemzetőrök számának arányában kivetették a kötelező nemzetőri jutalékot, és a községekre bízták, hogy azt hogyan állítják ki. Ezzel a toborzás elvének fenntartása mellett lényegében áttértek a sorozásra, mert amennyiben a helység, a város szolgálatra kötelezett nemzetőrei közül nem volt elegendő jelentkező, akkor sorshúzással, illetve helyettesek fogadásával biztosították a létszámot. Az önkéntes nemzetőrség toborzása még folyt, amidőn megérkezett a megyéhez a „veszélyben levő haza védelmére" az országgyűlés által megajánlott újoncok kiállítását meghagyó miniszterelnöki rendelet. Nógrád megyének a megajánlott 1200 u.n. önkéntes mozgó nemzetőrön kívül még további 1830 honvédújoncot, vagyis összesen 3030 katonát kellett kiállítani.

79 Az önkéntes nemzetőrök toborzása összefonódott a honvédújoncok kiállításával, csak a határidőben volt bizonyos különbség, a megye szeptember elsejére vállalta az 1200 önkéntes mozgó nemzető? kiállítását, a honvédújoncok kiállítására vonatkozóan nem volt kötött határidő. A megkívánt mennyiségű újonc gyors kiállítására és felszerelésére a megyei választmány kebeléből teljhatalmú bizottságot nevezett ki, melynek tagjai Horváth Elek első alispán vezetése alatt Fráter Pál, Bekény János, Baloghy József, Sréter Horácz, Prónay Károly és Madách Imre voltak.

80 Lényegében ez a bizottság vállalta a felelősséget az újoncok kiállításáért. A bizottság súlyát növelték azzal, hogy teljhatalmat bizosítottak számára, és érvényes határozatához mindösze három tag együttléte volt szükséges. 152