Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

A romhányi lázadás mögött a pesti radikális ifjúság felvilágosító tevékenységének nyoma is felfedezhető. A romhányiakkal, mint azt a megyei választmány által lefoglalt bűnvádi anyagból tudjuk, szoros kapcsolatban áll egy Pesten tanuló jogász, Bagyi

nszki Máté, rom

hányi kőfaragómester fia, a Radikal Kör tagja, aki a szabadságharc alatt Romhányi Máté névvel szabadcsapatban harcolt, később Mezőkovácsházán tanított, és nevét, mint gyümölcsnemesítő tette híressé. Romhányi Máténak 1847 decemberétől 1848 júniusáig három „A jó Romhanyiaknak" címzett levelét ismerjük.

08 Mint a címzés is mutatja a nagy francia forradalom jakobinusainak példáját követve küldte Bagyinszki Máté a Pesti Radikáis Ifjúság nézeteit terjesztő, nem egyszer kommunisztikus elveket is képviselő forradalmi leveleit. A romhanyiaknak e levelek egy teljesen megváltozott világot ígértek, melyben nem lesz úr és paraszt, nincs elnyomás, az igazság, a műveltség uralkodik. A romhányaik tudatosságának formálásban nagy szerepet játszhattak Bagyinszki levelei. Bár utolsó levelében már arról szólt, hogy ,,a Kánaán megvalósult" és mindenkinek kötelessége a hazáért, a forradalomért, önmaguk jövőjéért fegyvert is fogni, a romhányiak jobban hit-' tek az őket körülvevő valóságnak, és megtagadták a nemzeti őrsereg soraiba való beiktatásukat. Romhány példáját Alsópetény, Keszeg, Nézsa, Pencz is követte. A megyei választmány szélesebbkörű lázadástól tartott és katonai erők kirendelését kérte Romhányba. A katonaság beszállásolásától való félelem megfékezte a romhányiakat, és a környező falvak nyílt ellenszegülését, inkább vállalták a büntetést, mint a katonai megszállást, a „lázítók" önként jelentkeztek és vállalták az egész falu nevében a törvény elé állítást.

09 A romhányi példa mindenesetre rávilágít arra, hogy a társadalmi, gazdasági problémák megoldatlansága mily élesen jelentkezett, és milyen feszült helyzetet teremtett a fegyveres harc megindulásának kezdetén. Amikor a megye választmánya 1848. július 21-én intézkedett a megyei nemzetőrségnek a déli hadszintérre történő indításáról, nyilvánvalóan ismertek voltak előtte ezek a problémák. Július közepén mindenesetre még arról sem volt kép, hogy az egyes községekben, illetve a megyében mennyi nemzetőrt írtak össze, és még kevésbé tudták, hogy mennyit lehet kimozdítani. Ennek ellenére a választmányi ülés a hadügyminiszteri rendeletnek eleget téve úgy intézkedett, mintha ténylegesen mozgatható nemzetőrök állnának rendelkezésére. A nemzetőrség összevonásának idejét július 31-ben határozta meg, és augusztus elsejére tűzte ki az indulás végleges idejét. Tervet dolgozott ki a megye választmánya a nemzetőröknek Vácig történő szállítására is, melyet közfuvarral gondolt végrehajtani. Vácról Bajáig, a gyülekezési helyig hajóval szállították volna a nógrádi nemzetőröket. E hajóútra 5 napot számítva, ellátásra napi 12 pengő krajcár zsold kifizetését javasolták, ami 4 krajcárral volt több, mint a honvédségnél fizetett zsold. Papíron intézkedett a megye a nemzetőrök felfegyverzéséről is, mivel fegyverekről gondoskodni nem volt képes. Elrendelték, hogy legalább kaszákkal, csákánnyal, buzogányokkal és egyéb, fegyvernek használható eszközzel lássák el a kivonulókat. Gondja volt a megyének még arra is, hogy a kivonuló nemzetőrök számára zászlókat szerezzen be és azokat felszenteljék. Kötelezték a megye tisztikarát, hogy a táborba szálló nemzetőrökhöz csatlakozzon, így az alispán, a főjegyző, főszolgabírók, stb., lényegében a megye nemzetőrség vezérkarát képezték volna.

70 Intézkedések történtek a szállításról, ellátásról, papok, orvosok, tisztikar kinevezéséről, a kivonuló megyei tisztikar helyettesítéséről, csak a nemzetőrök mozgósítása maradt jóval a várakozás alatt. 149