Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

A június- júliusi összeírások során lezajlott ellenállások is figyelmeztettek arra, hogy a megye népe előtt még egyáltalán nem vált tudatossá a honvédelem halaszthatatlan szükségeszerusege. A megyei választmány azonban ennek ellenére még július 21-én is azt hitte, hogy kilenc nap alatt az egész megye mozgósítását végre tudja hajtani. Arra vonatkozóan, hogy elképzelései minden realitást nélkülöztek, s a szervezés a legkezdetibb stádiumban volt, jó példa, hogy a választmány csak a mozgósítással egyidőben döntött arról, hogy a járásokat a főszolgabírák belátása szerint osszák kerületekre. Ezek mindegyikébőd 200—200 nemzetőrt írtak össze. Ezután akarták még osak meg választatni századonknét az egy-egy kapitányt, egy-egy főhadnagyot, két alhadnagyot, két őrmestert és tizenkét káplárt. Mindez arra mutat, hogy a nógrádi nemzetőrség július végi táborba szállására még csak gondolni sem lehetett. Elképzelni is rocsz, hogy mi lett volna, ha netalán augusztus 1-én ezt a teljesen szervezetlen, a hadviselésre minden tekintetben felkészületlen tömeget mégis ki lehetett volna mozdítani a megyéből. Nyilvánvaló, hogy ugyanolyan negatív tapasztalatokkal gazdagította volna a szabadságharc hadtörténetét, mint azt némely megye ily sebtében összeszedett és kimozdított, a későbbiekben szétfutó, hazavonuló, szolgálatot megtagadó nemzetőrei esetében látni lehetett. Július legvégén a délvidékre történő levonulás eszméjét azonban elvetették. Nemcsak Nógrád megyében, hanem a szomszédos megyékben is. A nemzetőrség mozgósítása során szerzett tapasztalatok Nógrád megyében is arra vezettek, hogy a szervezés, a kiképzés alapiskoláját végig kell járni ahhoz, hogy a nemzetőrökből hadra fogható sereg jöjjön létre. Az első mozgósítás és a táborban szerzett tapasztalatokat összegezve lényegében az a rendelet, amelyet Mészáros Lázár, hadügyminiszter július 25-én írt alá Pesten. A rendelet szóvá tette, hogy egyes megyék aggastyánokat, beteg embereket, gazdasági, családi gondokkal túlterhelt egyéneket 'kényszerítettek kiindulásra, akiket azzal ámítottak, hogy egész rövid időre kell elhagyni otthonukat. Márpedig a hadiszolgálat, amelyre a nemzetőröket berendelték, egészséges és hosszabb idejű táborozásra alkalmas nemzetőröket igényel. A miniszter arra szólította fel a megye vezetőségét, hogy közölje: mennyi összeírt nemzetőr van a megyében, hogy vannak azok kiképezve és felfegyverezve, és hányat lehetne azokból, mint önkénteseket, hosszabb hadiszolgálatra kiindítani. Bizonyára e hadügyminiszteri rendeletet, melynek kapcsán hivatalosan jelenthették, hogy a megye nemzetőrei nem képesek az augusztus 1-i indulási parancsnak eleget tenni. Ezzel időt is nyertek a nemzetőrség tényleges megszervezéséhez.

71 Azt, hogy mennyire nem volt lelkileg felkészülve a megye népének jórésze a fegyveres harc vállalására, legjobban az a panasz — fellebbezés — kérelemözön bizonyítja, mely — arra hírre, hogy a törvény alapján összeírt nemzetőröknek a haza védelmére el kell hagyniuk a megyét — megindult mindazokhoz a fórumokhoz, ahonnan felmentést lehetett remélni. E panaszok között jogosak is voltak. A zsélyi zsellérek pl. azzal a kéréssel fordultak a választmányhoz, hogy bár ők a beiktatás ellen nincsenek „mivel szegény, csekély állású, egyes és gyermekes emberek vagyunk, másból nem, hacsak a két kezünk keresése által gyermekeinket tápláltathassunk, miután élelembeli keresésére csak most kedvező az idő, odaterjed leborult alázatos könyörgésünk, hogy ... élelmünk keresése végett az őrsereg közé menéstől feloldoztatni kegyelmesen méltóztassék."

72 A zsélyiek esetében júliusban nagyon is reális volt ez a kérés, hiszen ezen a területen nem egy olyan féltelkes jobbágy élt, aki az egész család sziámára a nyári, aratási és cséplési munkával szerezte 150