Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

be a magyar kormány rendeleteivel, a bécsi udvar pedig egyre kevésbé titkolta, hogy a Magyarországon megindult fejlődésnek ha kell, fegyverrel is útját állja. Ilyen körülmények között a nemzetnek „ha élni akar" fel kellett készülnie a fegyveres harcra. A július 11-i^ országgyűlési (megajánlási) vita a nemzet vezetőinek tisztánlátását bizonyította, amikor egy emberként szavazták meg a haza védelmére a 200 ezer katonát, és az annak fenntartására szükséges 40 millió forintot. À nemzetközi és belső helyzet éleződésével párhuzamosan Nógrád megyében is egyre komolyabban kezdtek hozzá a megyei nemzetőrség számbavételéhez. 1848 júniusában végre összeírták azokat, akik a törvény értelmében nemzetőri szolgálatra kötelezhetők. Szécsény teljes nemzetőr listáján 177 nemzetőr szerepelt, âkik a törvényes rendelkezésnek megfelelően 20 és 50 év közöttiek. Húsz évnél fiatalabb mindössze hat

; akik iparoslegények, illetve értelmiségiek. Mind a hat önként jelentkezett.

64 A nemzetőrök vagyoni helyzetére utaló rovatban a fél telek; a saját ház, szőlő; a mesterséggel bíró polgári állás; az értelmiségi munkakör bejegyzés mellett találunk saját házzal, szőlővel bíró kapás bejegyzéseket is. Nógrád megyében ugyanis a vagyoni cenzust úgy módosították, hogy vagy fél telket vettek alapul, vagy pedig 40 akó bor évi termést. A nemzetőri összeírás elleni tiltakozásokból tudjuk, hogy nem egy helyen negyed telkeseket, háromnyolcad telkeseket, vagy pedig 40 akó bornál kevesebbet érő szőlőbirtokkal rendelkezőket is felvettek a nemzetőri listára. A rádi zsellérek az igazságügyminisztertől kérték felmentésüket azon az alapon, hogy ők nem kötelezhetők a törvény szerint nemzetőrnek, mivel nincs évi 40 akó bortermésük.

65 Ilyen értékmérő valóban visszaélésekre adhatott lehetőséget, hiszen a bortermés nagysága nemcsak a terület nagyságától, hanem az időjárástól és egyéb tényezőktől is függött. A sziráki nemzetőrök, kiknek száma még június 18-án is mindössze 32 fő, aziránt panaszkodtak, hogy a „körülöttük" levő tót helységek nagy ellenszenvet nyilvánítanak, Vanyarcon pedig fel is lázadtak a törvényes rend ellen", mivel e lázadási kór veszélyezteti őket

; s mivel ők mindnyájan birtokosok, hogy a csendet, rendet fenn tudják tartani, kérik, hogy szuronyos szolgálatra alkalmas fegyverekkel szereljék fel őket

88 Ez az egyetlen utalás nemzetiségi megmozdulásra, vagy elkülönülésre. Ebben az esetben is azonban az elégedetlen zsellérektől való félelem miatt sürgetik a fegyvert a birtokosok. 1848 júniusában a hadügyminiszter rendelete, mely a megyei nemzetőrséget a déli határvidék védelmére táborba szólítja, erélyesebb és gyorsabb intézkedésekre sarkallta Nógrád megye választmányát is. A július közepén meginduló mozgósítás első tapasztalatai azonban nagyon gyászosak voltak. A megye községeinek többsége július közepén még nem értette meg, hogy miért kellene fegyvert fogniok. Az első komolyabb fellépésre Romhányban került sor. Itt, mint arra a miniszterelnökhöz küldött alispáni jelentés rámutat, a bíró által felizgatott tömeg Virter József, romhányi jegyzőt nemcsak a községből való előzéssel, hanem agyonütéssel fenyegette. A megyei vizsgálat során kiderült, hogy a romhányiak a nemzeti őrsereg felállításáról szóló hirdetményt nagy ellenszenvvel hallgatták, s amikor a jegyző felszólította őket, hogy írasság be megukat, senki sem akarta magát beíratni, hanem „nagy zendülés között" azt mondták a jegyzőnek, hogy: „írja ő be magát és az urakat, akiknek van miből

} de őnekik nincsen semmijük mért lennének ők őrtálló serjeg katonák."

67 148