Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

A február 23-i választmányi ülésen már Majthényi László cs.kir.kormánybiztos rendeletét ismeretették, melyben utasította a megyei tisztviselőket, hogy a hozzájuk eljárás végett kiadott utasításokról, határozatokról — ha azok nem határidőkhöz kötöttek is — 15 napon belül kötelesek tudósítással élni. A megye tisztikara a hűségesküt letette ugyan, többségükben azonban, mint az az előbbi levélből is kiolvasható, igyekeztek a császári rendeleteket elfektetni, szabotálni. Horváth Elek alispánt és Veres Pál főjegyzőt februárban Majthényi császári biztos hivatalukból elmozdította és le is tartóztatta.

14 Nagyon jellemző a megszállás időszakában, március 20-án tartott választmányi ülésen Madách Imre katonai főbiztos előterjesztése. A jelentés előzményei közé tartozik, hogy a császáriak ekkor próbáltak minden erővel adót szedetni és újoncoztatni. Madách az 1848. évi hadiadó elszámolást a honvédség sorozásakor felmerült költségeket, és azok községekre lebontott jegyzékét terjesztette a választmány elé. Azzal, hogy 1849-ben, a honvédsereg felállításával kapcsolatos gazdasági problémák képezték a választmányi ülés napirendjét, szinte kinyilvánították, hogy a császár viselje maga a háborúját, de a néptől a megye, a nemzet függetlenségi harcának támogatását várja el. A megyei önállóság hangsúlyozása, mely több ízben megtörtént, a katonai megszállás idején mindenképpen bátor cselekedetnek minősült. A honvédsereg tavaszi előrenyomulása után Repetzky Ferenc Heves és Nógrád megyei teljhatalmú kormánybiztos 1849. április 21-én Losoncra hívta össze az első választmányi ülést. A régi tisztikart felfüggesztették. Az árulókat, a tényelgesen együttműködőket (pl. Jankovich László alispánt) bíróság elé állították, illetve hivatalukból elmozdították. Az új tisztikar vezetői azonban jórészt ugyanazok, akik 1848-ban szerepeltek. Az első alispánságra Repetzky Horváth Eleket jelölte ki, az áruló Jankovich helyett Prónay József főszolgabíró lett a megye másodaliispánja, majd Horváth Elek később bekövetkezett lemondása után első alispánja.

15 A megye tisztikara tehát 1849. januárjában nem azért nem követte a hadsereget és nem azért nem tette át működését a Tiszántúlra, mert megrendült a bizalma a Honvédelmi Bizottmányban, vagy a magyar függetlenségi harc jogosságában. A megyei önállóságból, a megyei hatáskörből szinte természetszerűen következett, hogy nem hagyhatta el a megyét. A megye vezetői az alsóbb tisztséget viselőktől megkövetelték, hogy a megszállás napjaiban a nép között tartózkodjanak. Nyilvánvaló, hogy önmaguknak is ezt kellett volna tenni. Mindazokról tehát, akik a honmaradást nem tényleges behódolásra, a megszálló hatóság, a törvénytelen kormány kiszolgálására, hanem a megyei önállóság sáncai közé húzódva ellenállásra, vagy a császári rendeletek szabotálására használták fel, nem elmarasztalóan, hanem elismerőleg kell megemlékezni. A fel-dunai hadsereghez már csak azért sem csatlakozhatott a megyei tisztikar, mert annak még a főparancsnoka sem tudta január elején, hogy végülis hova fog ejutni. A jobbágyfelszabadítás fogadtatása a nógrádi falvakban 1848 tavaszán Nógrád megye több mint 190 000 főnyi lakosságának 1848-ban mintegy öt százaléka tartozott a nemesi rendhez. Nem ért el még ennyit sem a papsághoz és a polgári rendhez tartozók száma. Az egész lakosság mintegy 90 százaléka, mint úrbéri telkes jobbágy, vagy zsellér, illetve majorsági zsellér, cseléd a 135