Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

földesurak fennhatósága alatt. Nógrádot még a jobbágyfelszabadítás után is a nagybirtokok hazájaként tartották nyilván. Az öt- tízezer holdasokhoz csatlakozott az ezer hold körüli középbirtokosok tömege, akik a megye gazdasági, politikai vezetését kezükben tartották. A megye lakosságának tehát mintegy 90 százaléka, több mint 170 000 fő- a jobbágysághoz tartozott. 1828-ban 4 926 úrbéri telket (Nógrád megyében egy egész úrbér telek 32 magyar hold) és ezen 8 476 úrbéri telkes jobbágy családot írtak össze. 1848-ra vonatkozóan nincsenek összesített adataink. Az úrbéri telekállomány azonban nem nőtt, hanem csökkent, mivel a majorsági gazdálkodás általánossá válásával a földesurak a megyében is igyekeztek az úrbéri földeket az uradalomhoz csatolni. Legáltalánosabb módja ennek az volt, hogy azoktól a jobbágyoktól, akik az igaerőt elvesztették és így a kötelező szolgáltatásokat teljesíteni nem voltak képesek, a földesúr az úrbéri telket elvette és haszonbérlőnek adta ki. Mint a telkes jobbágycsaládok számából is következtethető, az úrbéri telkeseknek csak elenyésző százaléka volt egész telkes, zömükben félnegyed-, illetve nyolcad telekkel rendelkeztek. Az úrbéri telkekből szintén részesülő úrbéri zsellérek száma az 1828-as összeírás szerint 8 719, a háznélküli zsellércsaládoké pedig 1 891 családra növekedett, mely részben a természetes szaporodás, részben a telekaprózódás következménye. Az úrbéri zselléreknek már csak házuk, belsőségük és maximálisan egy-tizenhatod teleknyi illetőségük volt, vagy még annyi sem." Az úrbéri telkesek és zsellérek mellett legalább olyan nagy számú majorsági zsellér és cseléd élt a megyében. Úrbéri telekkel nem rendelkeztek. A major-sági földön éltek, életmódjuk, terheik, kötelezettségeik azonban lényegében azonosak voltak úrbéres társaikéval. Az 1848-as áprilisi törvények, csak az urbériséget szüntették meg és szinte mesterségesen húztak határvonalat jobbágy és jobbágy közé. A majorságiak nem értették és nem is érthették meg, hogy miért kerültek ők a törvény értelmében hátrányosabb helyzetbe, mint úrbéres társaik. A jobbágyfelszabadítástól a föld népe titokban a föld felosztását várta, már 1848-ban is. Ennek nem egyszer hangot is adtak Nógrádban. A jobbágyfelszabadítás ilyetén módon való végrehajtása, melynek egyik célja az volt, hogy a birtokosok osztály vagyoni helyzetét megvédje és vagyoni előjogait fenntartsa, természetesen gátat vetett e titkos vágynak. Ezen túlmenően azonban számos problémát sem oldott meg, melyek a megye jobbágyságát létfontosságúan érintették. Ezek közül kiemelkedik Nógrádban az újratelepülés időszakában a nógrádi jobbágyok a megye nagy erdőségeit kiirtották, hogy azok helyén mezőgazdaságilag hasznosítható területeket hozzanak létre. Az írtványföldek nagysága — Mária Terézia időszakában úrbéri telkek nagyságának több, mint egyharmadára tehető Nógrádban. Az irtványföldeket a jobbágyok sajátjukként — az úrbérihez hasonlóan — kezelték, egyheted dézsmafizetés mellett. Az úrbéri törvények azon rendelkezése, mely az irtványokát majorságiként kezelte, egyes nógrádi községek lakóit alapvetően érintette, hiszen nem egynek szántóterülete jórészt irtványföldekből állt. Az úrbéri és majorsági jobbágyok szinte minden községben jelentős irtványföldekkel rendelkeztek.

17 Az áprilisi törvényeknek olyan intézkedései, mint a közös legelők, erdők elkülönítése, illetve azoknak a földesuraknak a számára történt biztosítása, a faizás eltiltása, a szőlődézsma fenntartása, jogosan váltottak ki a tegnapi jobbágyokból elégedetlenséget, ellenérzést, bizalmatlanságot a törvényekkel és azok alkotóival szemben. 136