Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére

Farkasvölgyön készítettek csak táblaüveget, és ez a gyár termelte az országban a legtöbbet. Táblaüvegből a kivitel jelentéktelen, a hazai szükséglet 75 %-át is külföldről fedezik. Csiszolt üvegáru a magyar korona országaiban 23, Magyarországon 18 gyár foglalkozott gyártásával. Értékben ez az üvegnem vezet, össztermelésüknek majdnem a fele kivitelre kerül. Nógrádban Málnapatak, Szinóbánya, és Zlatno gyártotta. A termelés nagyságára nézve első helyen állt többek között a szinóbányai gyár is. Sajtolt üvegárukat a többi üvegnem mellett gyáríja a málnapataki és a zlatnói gyár, melyek gáztüzelésű kemencével dolgoztak. Legkevesebbet a málnapataki gyár állított elő. Díszített üvegárukat a magyar korona országaiban 11, Magyarországon 9 gyár készített. Termelése értékben eléri a táblaüveg produktumát. Nógrád megyében Szinóbányán és Zlatnón készítettek ilyen üvegárukat, de az utóbbinak a termelése egészen jelentéktelen volt. Magyarországon 1898-ban ennek az üvegfajtának 45 %-át exportálta." Évszázadokkal ezelőtt a külföldiek által alapított magyar üveggyárakban még a XIX. század végén is nagy számmal találunk külföldi munkásokat. így pl. a műszaki tisztviselők egyharmada, a művezetők kétharmada, a munkások egyötöde idegen származású. Ez a szám még nagyobb lesz, ha azt nézzük, hogy a magyar állampolgárságú üveggyári munkások legnagyobb része is külföldi eredetű volt és még sokáig megőrizték nyelvüket, szokásaikat, mert szinte elkülönült csoportokat alkottak a különféle gyári telepeken. Az üveggyárakban az üvegfúvó mesterek, az üvegsajtolók, üvegvésők, etetők, homályosítok, festők, között találunk nem magyar anyanyelvű munkásokat ebben az időszakban.

100 Nógrád megyében a XVIII—

XX. század között üzemelt huták a következők voltak: 1. Divény (Divényhuta) kb. a XVIII. század felétől üzemelt 1771-től van adatunk róla, megszűnésének körülményeit még nem ismerjük. 2. Alsó- és Felső-Bzova. Alsó Bzován Fényes Elek 1851-ben már nem említi az üveghutát. Felső-Bzova 1772—1873-ig üzemelt. 3. Balassa-Huta (Balázshuta) 1894-ben már nem említik a feldolgozások. 4. Szamotercs (Málnapatak nagyközséghez tartozó üveggyártelep) 1820-tól üzemel. 5. Látka (Málnapatak nagyközséghez tartozó üveggyártelep) 1820—1895-ig üzemelt. 6. Zlatno (Cseh-Brezohoz tartozó telep) alapítási évének 1807 és 1836 is szerepel. 7. Katalinhuta (Szinóbányához tartozó üveggyártelep

1

) 1842-ben alapították. 8. Málnapatak, alapítási éve 1852. 9. Hámor (Málnapatakhoz tartozó üveggyártelep), 1868-tól üzemel. 10. Farkasvölgy (Málnapatakhoz tartozó üveggyártelep), 1869-től üzemel. 11. Salgótarjáni Palackgyár, 1893-ban alapították. 12. Pálfalva (Zagyvapálfalva) 1893—94-ben alapították, ideiglenesen szüneteltette üzemét 1896-tól. A nógrádi üveggyárak példáján jól lehet tanulmányozni, hogy a technológiában, a termelés méreteiben és ennek nyomán fellépő nyersanyag és energiaigényben, valamint a közlekedési viszonyokban beálló változások mennyire megváltoztatják a telephely korábbi előnyös tulajdonságait. Amikor a gyárakat telepítették, döntő tényező volt a közeli erdő a tüzelőfa- és hamuzsír-nyerés céljából. Üj telepítés esetén már egyik üzem telephelyét sem determinálta a fa és olvasztáshoz szükséges nyersanyag közelsége, hanem sokkal inkább a jó vasúti közlekedés (a piac és a nyersanyagforrás miatt) melletti telephelyválasztás. 123