Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére

Visszatekintve az elmúlt évszázadokra megállapíthatjuk azt, hogy a hazai üveggyárakban nem volt meg a kívánatos specializálódás, hiszen a tőkés társadalmi viszonyok között sokféle tényező hatására végbement fejlődés nem eredményezhetett a mai technológiai és közlekedési viszonyok mellett észszerűnek tartható területi munkamegosztást, így a korabeli hutáink nem specializálták magukat néhány üvegtermék előállítására, hanem erejük szétforgácsolásával egyszerre sokféle üveg gyártását végezték. A XIX. század végén és a XX. század elején észlelhető változás azt bizonyítja, hogy a telephelyek megválasztása egyre jobban az összes telepítési tényezők együttes mérlegelése alapján történt. A technológia és a szállítás fejlődése következtében nem volt már olyan mérvű helyhezkötöttség, mint a közvetlen tüzeléssel működő huták idejében. Egyes vállalatok specializálódása eredményezte, hogy a vállalatok fejlesztették, átcsoportosították termelő berendezéseiket. Ez a fejlesztés viszonylag lassan ment végbe. A fatüzelésre, vízierőre és a helyi nyersanyagokra (kvarc, mész, hamuzsír), valamint a jobbágymunkára — és csak a későbbiekben bérmunkára — alapozott elmaradt technikájú huták üzemeltetése, figyelembevéve a távoli, főleg városi piacokat, egyre kevésbé volt kifizetődő. Külföldön a jó minőségű energiahordozó, a szén felhasználása, a tőkés gazdaság fejlettsége, magasabb szintű technikát hozott létre. A külföldi üzemek versenye arra késztette az egyes felvidéki huták tulajdonosait, és részvénytársaságait, hogy termelő berendezéseiket tökéletesítsék, ami azt jelentette, hogy széntüzelésre, regeneratív kemencék és gőzgépek alkalmazására térjenek át. A régi huták közelében nem volt szénbánya, a rossz útviszonyok, a vasút hiánya, a szén szállítását, mellette a többi nyersanyagét is — gazdaságtalanná tette. Ezért az üveggyárak telepítésénél a szén közelsége, és a jó közlekedési lehetőség volt a döntő tényező. A kezdeti előny, az erdők mélyére való költözés megszűnésükhöz vezetett. De a meglévő vasúton való szállításkor a nyersanyag és készáru, valamint a tüzelőanyag tarifális problémái, az egyébként is tőkeszegény iparon újabb érvágást okozott. Az üvegárak vámtételeinek csökkenése, a külföldi üvegkészítmények elleni védekezés lehetőségétől fosztotta meg a hazai ipart. Szakképzett munkások és megfelelő szakoktatás, munkásképzés hiányával nézett a XX. század elé, megújulásra várva, az évszázados múltú hazai és Nógrád megyei üveggyártás. 124