Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére

mert ezzel festette megfelelő színűre az általa előállított un. „Bordeaux-palaczkokat".

97 Ezeken az anyagokon kívül az üveggyárak listáján viaszt, tűzálló agyagot, fűzfavesszőt, szénát és szalmát is találunk. Fűzfavesszőre a demizsonok készítésénél volt szükség, a fonást a tőkés saját telepén munkásaival, iletve bedolgozó háziiparosokkal készítette el. A felmerülő hiány miatt a salgótarjáni gyár 1898-ban kénytelen volt 50 q fűzfavesszőt Ausztriából behozatni. Szénára és szalmára az üveg csomagolásának volt szükség. Az üveggyárak a kovasav mellett legfontosabb alapanyagként kálit és nátront használtak még fel. így kapjuk a káli, illetve nátron üveget. A káli-üveg a hamuzsír felhasználásával készült, de mivel az erdő kipusztítása a fa árát megdrágította, a gyárat szódával helyettesítették. Hogy nem volt teljesen nélkülözhetetlen, ezt az a tény is igazolja, hogy a finomabb üvegek előállításához szükségük volt a gyáraknak rá. Ujabban répamelaszból a stassfurti-sókból nyerik. A hazai üveggyárak 7 huta kivételével használták az üvegkészítéshez. A hazai szükségletet a belső termelés csak 60 %-ban tudta kielégíteni. Ennek kis részét maguk a huták állították elő — nagyobb részt a hamuzsír előállításával fogllakozó szeszgyáraktól vásárolták.

98 Nátronüveget a szóda felhasználásával állítottak elő. Természetben sziksó alakjában található, nagy tömegben vegyészeti gyárak készítik — konyhasóból. A szódával olvasztott üveg hátránya volt, hogy nem olyan és színtelen, nincs annyi tüze és fénye, mint a káli üvegek. Előnye azonban az, hogy a szódaüveg könnyebben és gyorsabban olvad és jóval olcsóbb, mint a káli üveg. A technika fejlődésével már olyan üvegeket is tudták készíteni szódával, melyek a kristályüveggel is felvették a versenyt. Táblaüveggyáraink olvasztóanyagul glaubersót használtak, és ehhez faszenet kevertek. Kálium-nátriumcarbonátot félkristályüvegek előállítására használták fel az üveggyárak. Színes üvegek olvasztásához még boraxot, salétromsavat is alkalmaztak. A hazai üveggyáraink alapanyagaik nagy részét külföldről vásárolták, de még az üvegdíszítéshez szükséges fényaranyat, üvegfestéket, terpentint, firniszt, s a kész termékekhez palackzárakat, ónkupakokat, sárgaréz karikákat, fatálcákat is részben külföldről hozatták. Magyarországi üveggyárak gyártmányai a XIX. század második felében a következőképpen oszlottak meg: Mindennemű palacküveget, félfehér és fehér öblösüveget, csiszolt, sajtolt és díszített üveget, táblaüveget állítottak elő. Fehér öblösüveget: a magyar korona országaiban 22 gyár, Magyarországon 19 gyár készített. Nógrád megyében Málnapatakon, Szinóbányán és Zlatnón gyártották. Mennyisége szerint a zlatnői gyár termelése a legnagyobbak közé tartozott. Legkevesebbet a szinóbányai gyár állított elő, de termelése — értékben — vezetett a megyei üveggyárak között. Félfehér öblösüveget a magyar korona országaiban 23 gyár, Magyarországon 18 gyár készített. Nógrád megyében Málnapatakon és Zlatnón gyártottak. Palacküveget a magyar korona országaiban 9, Magyarországon 8 gyár készített, Nógrádból Szinóbánya és a salgótarjáni palackgyár. Legnagyobb volt a termelése a salgótarjáninak, mely 1898-ban 4.3 millió db. Részben kádkemencével, részben tégelyes kemencével állította elő. A belföldi fogyasztásnak kb. csak ötödét tudták fedezni a hazai gyárak, „termelés emelkedése azt bizonyítja, hogy a palackgyártás haszonnal való űzésére a feltételek megvannak hazánkban — mutatja a salgó-tarjáni példa is — mely állítólag jobban prosperál, mint korábban." Táblaüveggyártás Magyarországon 1889-ben kezdődött meg, a gyártás 1898-ban szüneteltető kiskapocsi gyárban. Ebben az időszakban öt gyár foglalkozott a gyártásával. Nógrád megyéből a termelését szüneteltető pálfalvai gyár mellett, 122