Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére

elterjedni a fúvott üveg készítésénél — a faformák mellett — a vasformák alkalmazása is.

94 A gyárak műszaki felszereltségéhez tartózlak a kovács és lakatos műhelyek is. Ezeket azért építették fel a gyárakban, mert a közlekedés bizonytalanságai miatt a javításokat maguknak kellett elvégezniük. Ott pedig, ahol faformákat is használtak, faesztergályozó műhely is volt. A XIX. század végén a felhasznált tüzelőanyag szerint az üveggyárakat következőképpen osztályozhatjuk: tisztán szénnel 5 gyár, fával 28 gyár, fával és szénnel vegyesen pedig 2 gyár működött. A tisztán szenet használó gyárak mind regenerátoros kemencékkel voltak felszerelve. Három gyárunk külföldi szenet fogyasztott, közöttük volt két nógrádi is. Az egyik a szinóbányai huta, a másik pedig a nógrádi szénmedencében fekvő salgótarjáni palackgyár. A három gyár az összes szénfogysztásnak 8,7 %-át importálta Németországból.

95 Fát a közvetlen tüzelésű kemencével rendelkező gyárak használtak. A magas szám (28) azt mutatja, hogy még mindég a fafűtéses üzemek számaránya a legmagasabb hazánkban. Azok a gyárak pedig, melyek a vasúthoz való közelségük miatt könnyebben juthatnának szénhez, üzemeiket a közönségesebb áru termelésére kellene, hogy átállítsák — javasolja az üveggyártással foglalkozó gyáripari jelentés 1901-ben. A XIX. század végén azonban az a helyzet, hogy a széntüzelésre berendezett, újabb alapítású, nagyobb, és a kor technikai színvonalának megfelelő modern üveggyár közül több szünetelteti működését. Egyedüli oknak a kedvezőtlen szénárakat lehet felhozni. Azok a bányák, melyek jó minőségű szenet termelnének kevesen vannak, és az üveggyáraktól távol fekszenek. Barna szene az országnak, és a Nógrád megyének is gyenge minőségű, és mellette drága is.

9

'

1 Megállapíthatjuk ezek után, hogy a drágább szénárak miatt termékeiket is drágábban tudták továbbadni. Az utóbbi évek kedvezőtlen árviszonyai mellett az osztrák ipar versenyével szemben alig tudtak megállni. A XIX. század végén a következő nyersanyagokat használták az üveggyárak: az üveg minden fajtájának közös, egyúttal legfőbb alkatrésze a kovasav (Si0

2

), természetben homok, kő és föld alakjában fordul elő. Közülük a homok a legalkalmasabb az üveggyártásra, de természetes állapotban tisztán ritkán fordul elő. Kezdetben az üveghutáink a környékükön található kvaroköveket — zúzóműveikben, melyeket a vízzel hajtott kerekekkel működtettek — összetörték, őrölték és ezt használják a gyáraink is, de előfordul még most is, hogy kvarcköveket dolgoznak fel ott, ahol nincs lehetőség homok beszerzésére (A kvarckövet a feldolgozás előtt hevítik, majd hidegvízzel hűtik, a szétmállott követ zúzóművekben, vagy gurgulyamalmokban felaprítják. (—Sz. F.) Nógrád megye gyárai az üvegkészítésre kvarchomokot és kvarckövet használtak fel, igaz a magyarországi homok csak közönségesebb, durvább homok, volt és ezért leginkább a palackgyárak használták fel a gyártás folyamán. Azok a gyárak, amelyek kellő motorikus — főként vízierővel — rendelkeztek s tiszta kvarctelepek közelében találhatók, inkább ezt használták fel. Jóminőségű kvarcvolt közel a Nógrád megyei gyárakhoz a Gömöri Érchegységben, és innen szállították — viszonylag kis költséggel — a feldolgozó helyekre. A további, az üveggyártáshoz szükséges alapanyagok a következők voltak: mészkő, folypát, földpát, kryolti, barnakő. A meszet az üveg keménysége és a vegyi ellenállóképessége növelése miatt alkalmazták. Nyersen és égetve használták. Beszerzése nem okozott nehézséget, mert telepeik mellett az üveggyárak megfelelő mennyiségben találtak mészkövet. A folypötot mész helyett használták a palackgyártásban. A salgótarjáni palackgyár még barnakövet is használt, 121