Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére

1898-ban a gyárak műszaki felszereltsége a következő volt: 35 gyár hajtóerő megoszlása — 18 csak vizierővel, 8 csak gőzerővel, 9 pedig víz- és gőzenergiával üzemelt. Nógrád megyéből tisztán vízierőt használt ebben az időszakban Pock János üveggyára a Farkasvölgyön. A vízierőt vízikerekek útján használják fel. Magyarországon a legtöbb vízikerékkel (6 db) rendelkező gyár volt.

91 A víz- és gőzerőt használó gyárak száma összesen 9. A Nógrád megyeiek: Málnapatak, Szinóbánya, Zlatnó. Csak tisztán gőzerővel dolgozó gyárakból a magyar korona területén 80, a szűkebb értelemben vett Magyarországon 4 darab. Nógrád megyéből egyetlen gyár dolgozott csak gőzerővel a salgótarjáni palackgyár.

92 A tisztán gőzerővel dolgozó gyárak a XIX. szúzad végén jöttek létre, ezeknek van a legkedvezőbb földrajzi fekvésük is. A tisztán vízierőt használó huták, még most is nagyrészt az erdők félreeső zugaiban állanak, távol a főforgalmi úttól. A kizárólag vízierőt használó gyárak olcsóbb árukat állítanak elő, termelésük 65 %-át félfehér és fehér palackok teszik ki. A vízierőt és gőzerőt felhasználó gyárak már finomabb üvegeket állítanak elő, termelésük 40 %-aként, öblösüveget, sajtolt üveget és palaokokat. A csak gőzerőt felhasználó gyárak 68 %-ban sajtolt és palacküvegeket készítenek. Ezt az arányt a salgótarjáni gyár termelése emeli fel ilyen magasra. Egyébként, ez a gyár hasonló kategóriájú gyárak össztermelésének több, mint 27 %-át állítja elő. (1898-ban 4,3 millió palackot.

93

) A kemencéket tekintve — tégelyes és kádkemencéket különböztetünk meg. Fűtésük szerint közvetlen és regeneratív gáztüzeilésűek. 1898-ban a 35 gyárból csupán háromnak van kádkemencéje, és 33 tégelyes olvasztó kemence az összlétszám A három gyárból a salgótarjáni gyárban három kádkemence és egy tégelyes olvasztó kemence van üzemben. Egyébként mind a három kádkemencével rendelkező üveggyárban palackokat állítanak elő. (Talán azért is, mert a kádkemencéből nyert üveganyag még nem olyan tiszta, és színtelen, mint a tégelyes kemencék által készített üvegolvadék). A tégelyes gáztüzelésű olvasztókemencével felszerelt Nógrád megyei gyárak a következők : Málnapatak, Farkasvölgy, Salgótarján, Szinóbánya, Zlatnó. 1898-ban 15 gyár használta a gáztüzeléses kemencét. 4 évvel előtte 10 volt ez a szám, de közben 3 gyár beszüntette működését, 1 pedig visszatért a régi közvetett tüzelésre. Milyen üvegtermékeket állítottak elő a hazai és nógrádi üveggyárakban? 1898-ban sajtolt üvegből hét gyár állított elő termékeket. Általában tömörebb üvegtárgyakat készítettek ezzel a módszerrel (söröskancsót, sótartót, hamutartót és serleg alakú üvegedényeket.) Nógrád megyéből a málnapataki és a zlatnói gyár készítette ezeket az üvegárukat. A 28 sajtológépből Málnapataknak 2, Zlatnónak 1 állt rendelkezésére. Nagyobb csiszoló műhelye 23 gyárnak volt, tehát ezek készítették a finomabb, köszörült öblösüvegeket. A többi üveggyári telep, csupán a sapkák lerepesztésére, a szélek csiszolására használta a műhelyét. A 23 gyárból szűkebb értelemben vett Magyarországon 18 volt üveg csiszoló műhellyel felszerelve. Berendezésük házilag készült, csupán a korongokat szerezték be külföldről — Ausztriából és Németországból. A Nógrád megyei gyárak közül egyedül a farkasvölgyi gyárnak nem volt csiszoló műhelye, mert táblaüvegeket készített. Az üveg díszítését homokfúvóval, illetve folysavval 11 gyár végezte hazánkban. Közöttük szerepelt a salgótarjáni és a zlatnói gyár is, amelyek berendezésüket szintén külföldről — Németországból — vásárolták meg. Üvegfestést Nógrád megyében Szinóbányán és Zlatnón végeztek az üveggyárakban. Az utóbbiban csak csekély mennyiségben készítették ezt az üvegfajtákat. 1898-ban kezd 120