Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)
Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére
résztvevői a kereskedelemügyi miniszterhez kész javaslattal fordultak. A kiutat nagyobb pénzbeni támogatásban, a nyersanyag és a készáruk szállításánál tarifális kedvezményekben, a köziekelés fejlesztésében (az üveggyárakhoz vasutak és közutak építése), a kivitel előmozdításban, nyersanyag kutatásban, a regeneratív fűtési rendszerre átallott gyárak állami kedvezményére, 15 évi maximumig történő meghosszabbításában, valamint szakiskola felállításában jelölték meg. Az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. igazgatósága 250.000 forint államkölcsön folyósítását kérte a nagyüzemi palackgyártás fejlesztésére. 86 Az újabb iparstatisztikai adatfelvételek alapján 1898-ban a magyar korona országainak területén 35 üveggyár volt. Ebből a szűkebb értelemben vett Magyarországon 29 működött. 88 A Nógrád megyében üzemben lévő gyárak: Kuchinka István örökösei málnapataki gyára. Pook János farkasvölgyi üveggyára, az Egyesült Magyarhoni Üveggyár Rt. salgótarjáni palaokgyára. Kossuch János Szinóbányán lévő Katalinhutai gyára és végül Novek Emil és társai zlatnói gyára voltak. Egy év alatt a nógrádi üveggyárak száma kettővel csökkent, (a pálfalvai és hámori üveggyárakkal) országosan 1894 ó'a pedig megszűnt, illetve szünetel a Nógrád megyében pedig 3 gyár: Hámor, Látka és Pálfalva üveggyár telepek. 18Э8 végére pedig az elmúlt négy év alatt 12 gyár szüntette be a termelést, a „megszűntek között vannak olyan telepek, amelyeknek működéséhez nagy remények fűződtek, s így szünetelésük, vagy végleges felszámolásuk a hazai üvegipar szempontjából számottevő visszaesést jelent". Ezek között kell megemlíteni a Schwarz Á. és Fiai által létesített, később a Hazai Üvegipar Rt. tulajdonába átment pálfalvai táblaüveggyárat, amely az 1895. év elején üzemben volt hazai üveggyárak között, a termelés értékében első helyen állt. (600.000 korona) Megszűnt a háromi huta is, melyet az Első Magyar Üveggyár Rt. kezelt, termelési értékben 100.000 koronánál nagyobb értéket képviselt. 89 A megszűnt gyárak közül hatot részvénytársaságok irányítottak, egyrészük széntüzelésre volt berendezve és nem fára, többnek jó vasúti összekötettése is volt, tehát más okokban kereshető a baj forrása. A magyar korona országainak gyáriparráról szóló 1898-as jelentés fő-oknak, ellentétben a kamarai jelentéssel szemben, belső, kezelési problémákat említ. Az elmúlt hat év folyamán sok gyár cserélt gazdát. Az újonnan alakult részvénytársaság kezelésébe is két üzem ment át. A legjelentékenyebb változás a zlatnói volt, amelyet 1894-ben az Egyessült Magyarhoni Üveggyárak Rt. tartott üzemben, újabban azonban Novek Emi ! és társai bérlik. Erre azért került sor, mert a részvénytársaság üzleti menete 1894-től kezdve veszteséges volt, a kedvezőtlen üzemi viszonyok következtében, és ezek miatt az 1896—97-es üzletévben a zlatnói gyár bérletét visszaadták. A vállalat vezetői ezekután minden erejüket a feketeerdői (Bihar m.) Üj-antalvölgyi (Gömör m.), és a salgótarjáni gyár megmentésére összpontosították. 9 " Harmincöt üveggyárból húszat maguk a tulajdonosok, tizenötöt a bérlők kezeltek. Bizonyos visszafogottság volt észlelhető a tőkebefektetéseknél, nem kockáztattak. A gyárak területi elosztása is egyenlőtlen, mert az ország 63 vármegyéjéből csak 17-ben volt üveggyár. A vezető megyék: Nógrád és Trencsén 5—5 gyárral, Gömör, Sáros, Zólyom, Máramaros 2—2-vel, a többi 11 megye 1—1 gyárral szerepel. Az üveggyárak elhelyezkedésében lényeges változás körvonalai bontakoztak ki, mert a Kárpátok és annak nyúlványai erdős lejtőiről a szénmezők közelébe települtek. Ezt a tendenciát igazolja a salgótarjáni, az ajkai és tokodi gyár telepítése ? működtetése is. Valamennyi szénbánya mellett fekszik és egyben jó vasúti összeköttetésük is van a fővárossal. 119
