Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére

termelésének beszüntetésére kényszerült Alsó-Bzován, Kuchinka Lipót üveg­gyára, mely szintén egykemencés volt és zöldes öblös táblaüvegeket készített. Hasonló sorsira jutott Felső-Bzován Danick Károly üveggyára, mely már koráb­ban, 1873-ban beszüntette termelését. A visszaesésben közreműködött, hogy a legközelebbi erdők felhasználása létalapjuktól fosztotta meg a hutákat, hiszen egy mázsa üveganyag olvasztásához 8 q fára volt szükségük, továbbá a mostoha közlekedési és kereskedelmi viszonyok is sietették megszűnésüket. 1894—98 között hanyatlás figyelhető meg az üveggyáriparban. 17 közvetlen tüzelésű gyárból csak egy alakította át üzemét, két gyár pedig beszüntette ter­melését. 79 A Nógrád megyei gyárak viszonyairól kamarai jelentések adnak tájékoztatást. 1894 a kamara számára jó év volt, mert csak egy pár gyár szűnt meg és több újabbal gyarapodott. Közlekedésügy is állandó javulást mutat az elmúlt évek­hez viszonyítva, mert „az országutak mindinkább jobb és jobb karba helyez­tettek, úgy hogy e tekintetben már alig merültek fel panaszok." 50 Az üveggyárak száma a kamara területén 13 volt. A fejlődésre mutat az a tény, hogy az üze­mek közül 4 belföldre termelt, 9 pedig össztermelésének 35 %-át külföldre, pontosabban Ausztriába, Németországba, az Északamerikai Egyesült Államokba, Ausztráliába és Kelet-Indiába szállítja. Az 1893-ban alapított salgótarjáni pa­lackgyár korabeli adatok szerint már az első évben 6 millió palackot termelt, és az akkori szakvélemények szerint az újonnan felépített 2 kemence üzembe helyezésével termelése elérheti az évenkénti 12—13 millió darabot. A termelés fokozása lehetővé teszi a jelentkező szerbiai, romániai és bulgáriai piac kielé­gítését is. Valószínűsége azért nagy ennek a lehetőségnek, mert már az első év­ben a balkáni államokba 1 millió palackot exportáltak. 81 A kamara többi gyárának a kivitele is jelentős volt, és ehhez nagymértékben hozzájárultak a megyei üveggyárak is. Az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. kezelésében lévő zlatnói és salgótarjáni (ezenkívül a kiskapoosi) gyárak — kö­zönséges és belga táblaüveget, csiszolatlan tükörüveget, fúvott üveget készítet­tek. Ezeket angol és holland-indiai, szaloniki, szmirnai, bulgáriai, brazíliai, palesztinai, ausztráliai piacokon helyezték el. A Schwarz A. és Fiai cég által ke­zelt, Pálfalván álló táblaüveggyár mindennemű táblaüveget és tükörüveget Bosz­niában, Dalmáciában, Szerbiában, Bulgáriában adott el. Az Első Magyar Üveg­gyár Rt. (herencsvölgyi), és a Nógrád megyei hámori üzeméből különféle tábla ­és tükör- valamint fúvott üvegek kerültek eladásra Boszniában, Hercegoviná­ban és Szerbiában. A szinóbányai Katalinhuta, mely Kossuch János kezelésében üzemelt, különféle tükör- és táblaüveget, valamint fúvott üveget adott el Szer­biában és Bulgáriában. „Üvegárukban meglehetős volt a forgalom: üveggyáraink abbeli törekvése, hogy gyártmányaikat mennél nagyobb tökélyre és finomságra emeljék, mind nagyobb üzleti forgalmat biztosít számukra" — kezdi jelentését a kamara 1895­ben. A kivitel hasonló, mint a múlt évi — India, Délamerika, Ausztrália, Sza­loniki, Szmirna, Palesztina, Konstantinápoly és Bulgária piacára irányul. 83 Az üveggyárak száma továbbra is 13, ebből Nógrádból 8 üzemel. 1895-ben azonban a Kossuch-féle — 75 év óta üzemelő látkai — üveggyár kénytelen volt a tüzelő­fa hiányában üzemét beszüntetni. Az üveggyárak nem válaszoltak a kamara által kért általános üzleti viszonyokra vonatkozó kérdésekre. Ha közöltek is bizonyos adatokat, ezek csak a gyártelep tulajdonképpeni berendezéseinek is­mertetésére szorítkoztak. így hű képet most sem tudunk nyújtani üvegiparunk helyzetéről. Következtetni a termelésre, üzemmenetre, csak a kivitelből van le­116

Next

/
Thumbnails
Contents