Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére

hetőségünk. Az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. kezelésében lévő üveggyárban, Zlatnón, 1895-ben egy 38 lóerős gőz és 48 lóerős vízimotort találunk, ezen kívül 3 gázkemencével volt felszerelve. Termelt mindenfajta közönséges és köszörült, valamint finom és öblös üvegeket. Kivitele is ezekből volt: Indiába, Délamerikába, Ausztráliába, Szalonikibe, Szmirnába, Palesztinába és Bulgáriába A gyár nagyságára utal még az is, hogy 160 munkást és 10 tisztviselőt foglalkoztatott. Ugyanennek a részvénytársaságnak kezelésében lévő salgótarjáni gyár kizárólag osak palackokat készített és képes volt „minden tekintetben tökéletes berendezésénél fogva" évenként 12 millió db. palackot előállítani. 1894. évi jelentés beszámolt arról, hogy két új kemencét is készítettek ebben a gyárban, tehát valószínűleg már ennek a termelési adatai is szerepeltek a kimutatásban. (A gyár ebben az évben 6 tisztviselőnek és 270 munkásnak adott kenyeret, napi kereseti lehetőség 60 krt.-tól 2,— Ft.-ig változott a munkásoknál.) Végül megállapította a jelentés a gyárról: „minthogy illy közönséges palaczkot nagy mennyiségben külföldről hozattak, a gyár körültekintő vezetés alatt mindenesetre gyarapodni fog." Az Első Magyar Üveggyár Rt. Hámor telepén lévő gyára 42 munkással dolgozott, gépi berendezéseinek számáról és minőségéről adatot nem közölt, így csak azt ismerjük, hogy 50 q metszett és 250 q közönséges öblösüveget termelt. Ebből került kivitelre is Konstantinápolyba, majd Trieszten át más, tengeren túli államokba. A vezetőség panasszal is élt, mivel a losonci állomástól a gyári telep 26 km-re van, és az idevezető út teljesen járhatatlan, így az árúszállítás csaknem lehetetlen volt. A Kuchinka István örökösei tulajdonát képező málnapataki gyár nem alakította át berenrdezését az elmúlt év óta, és kizárólag belföldi szükségletre termelte közönséges, csiszolt és sajtolt öblös üvegeit. A munkások száma 90—100 fő között változott. A Kossuch János társascég tulajdonát képező katalinvölgyi üveggyár Magyarország elsőrangú üveggyárai közé tartozott. Gyártott 50.000 Schock (kb. 5000 q) metszett öblösüveget és 20.000 Schock (2000 q) közönséges öblösüveget és ezekből a finomabb termékeket külföldön értékesítette. Je^ntős piacai közé tartozott az amerikai földrész, Munkásainak száma kb. 240 fő. A farkasvölgyi gyár Pock János kezelésében volt. Termékeit belföldön értékesítette, amelyek ablak és táblaüvegekből és belga szabadméretű üveglapokból álltak. Átlagosan 80 munkással dolgozott. A pálfalvai táblaüveggyár Schwarz A. és Fiai. tulajdonát képező gyár volt, melyet a kor technikai vívmányaival szereltek fel. Kizárólag táblaüveget termelt. Fennállásának rövid ideje ellenére (1 év) 20 %-át külföldön adta el, és 200 szak- és egyéb munkással dolgozott. A kamara területén lévő üveggyárak kivitelének iránya nem változott: Zlatno és Salgótarján az angol és holland-inidiai, szaloniki, szmirnai, bulgáriai, brazíliai, palesztinai, ausztráliai piacokra szállította termékeit. Pálfalva piaca Bosznia, Dalmácia, Szerbia, Bulgária és Románia volt. Hámorból üvegkivitel a boszniai, hercegovinai, szerbiai piacokra történt. A szinóbányai üveggyár Szerbiába és Bulgáriába szállított nagyobb mennyiséget. Ezekután megállapíthatjuk, hogy a kamara területén lévő üveggyárak — az ausztriai és a többi versenytársak dacára — kielégítő eredményeket tudtak felmutatni.

84 Az 1896-os év az ezredéves országos kiállítás jegyében telt el. A kamarát az Első Magyar Üveggyár Rt., az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt., Hazai Üvegipar Rt. és Kossuch János szinóbányai gyáros képviselte. A gyárak száma is változott, a kamarai területen már csak 10 gyár működött, ebből Nógrád megyében 7 gyár. Ez az év volt az üvegipar számára a krízis kezdete. A kamara 117