Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére

A felsorolt gyárak közül a temesvári kiállításon Kuchinka István örököseinek málnapataki üveggyára vett részt, és kiállítási aranyéremmel tüntették ki.

65 A gyárak nyersanyag, illetve alapanyagg szükségleteiket nagyrészt hazai forrásból szerezték be, így a kvarcot és a még mindig használt hamuzsírt. Kivételt képezett a szóda, melyet külföldről kellett behozni, mivel a hazai gyárak minőségben és mennyiségben nem tudták kielégíteni a rendeléseket. Általában az üvegüzlet menetével a jelentés meg volt elégedve, de azt is megállaptíotta, hogy sem fejlődés, sem visszafejlődés nem volt. Okainak — a táblaüvegnél — a kartellek hatását említi, mely elősegítette a túltermelés kialakulását, mert az 1890-ben létrehozott hazai táblaüveggyárak egyezsége 15 %-kal megemelte az üvegárakat. 1892-ben azonban ez az egyezmény felbomlott, az árak esése 30 %-os volt, az eladási árak alig fedezték az előállítási költségeket. A hazai táblaüveggyártás válságba került, több gyár kénytelen volt beszüntetni termelését. A jelentés megállapítja azt is, amit már többször mi is megemlítettünk, hogy „hátrány az üveggyárakra nézve, melyek erdős vidéken távol a vasúttól fekszenek, a közlekedő utak ezenfölött elhanyagolt állapota; különösen ősszel és tavasszal a feneketlen utak miatt hetekig szünetel minden közlekedés, másik akadálya az üvegipar fejlesztésének a képzett munkások hiánya ..." Felvetődött az a gondolat, hogy az egyik gyártelepen iskolát rendezzenek be, „melyben a tanítványok az üveggyártás minden ágazatában teljes kiképzést nyerhetnének". Az 1891. január 30-án kiadott 6957. számú rendelet a tájékozódást tűzte ki céljául: „...váljon hazai üveggyárosaink, kiket ily iskola feállítása elsősorban érdekel, az üvegipar emelése szempontjából magok is szükségesnek tartják-e ily iskola létesítését... és ha igen, mennyiben volnának hajlandók annak költségeihez hozzájárulni?" A bekért adatok nem szolgáltatnak kedvező eredményt, mert csak két gyár nyilatkozott igenlően és ajánlott fel 25—30 forint évi hozzájárulást, a többiek „az ügy iránt érdeklődést nem tanúsítottak".

07 A jelentés megpróbált képet alkotni a gyárak műszaki berendezéseiről, termelési adatairól, de a teljességet a nagyfokú érdektelenség miatt nem tudta megvalósítani. Az üveggyárak számában a kamara területén 1892-ben sem történt változás, bár „évről-évre tapasztalható tökélyesbülést mutat" — írja a jelentés. De pár sorral lejjebb már azt olvashatjuk, „ ... hogy gyárosaink az üzlet nyomottságáról és az iparág hanyatlásáról panaszkodnak." Az okok a hazai üveggyárak speciális viszonyait figyelembevéve ugyanazok: „félreeső helyeken fekvő üveggyárakhoz rossz, járhatatlan utak, mely tekintetben nagy előnyére válnék ezen még csak fejlődő hazai iparágnak a vármegyék abbeli intézkedése, hogy a gyárakhoz vezető utak az érdekeltség bevonása mellett a lehető legjobb karba hozatnának". Akadályozó még — különösen a tiszta, finom üveg előállításánál, hogy az országban ninos kellő mennyiségben tiszta kvarchomok és ezért külföldről kell azt behozatni. Kedvezőtlenül hatott az a körülmény is, hogy az üveggyárak között fennálló kartell-szerződés is felbomlott, s egy cseh üveggyáros leszállított áron vagonszámra indított üvegárukat Magyarországra. Ezzel az árral szemben a magyar gyárosok nem tudták felvenni a versenyt. Ez pedig abból adódott, hogy az említett gyár „néhány száz vaggon táblaüveget 1 frt. 25 kr.~ jával szállít, holott a magyar gyárak előállítási költsége 1 frt. 15 krt tesz ki s így ha a nevezett czégnek nyilván tendenciózus eljárása hosszabb ideig fog tartani, több gyáros az üzemet beszüntetni lesz kénytelen."

68 A jeletés ismét táblázattal próbálja az üveggyárak összehasonlítását megkönnyíteni, de csak fél sikerrel. A gyárosok nagyobb része nem küldött adatokat, így tehát bizonytalanságra vagyunk utalva. 112