Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére

üveggyárosok — a katalinhutai Kossuch János és a zlatnói Zahn J. György. Az 1884-es harmadik iparstatisztikai felvétel, amelynek eredményét 1886-ban tették közzé, 1885-ben 41 üveggyárat és 3205 munkást számlált. A budapesti 1885-ös általános kiállításon résztvevő 12 üveggyáros 18 üveggyár képviseltében szerepelt, és mindannyian kitüntetésben részesültek. Az üveggyártás két ágát tekintve a táblaüveggyártásban legnagyobb gyárak Nógrád és Zólyom megyében voltak. A palackgyartásban szintén Csík, Várasd és Nógrád megyékben egy-egy nagyobb palackgyár állt. Csiszolt öblös üvegeket Nógrádban is készítettek, sőt a sajtolt üveggyártás területén Gömör, Kis-Hont, Bihar, Veszprém megyék mellett Nógrád is jelentős szerepet töltött be. Az 1873-ban kezdődő túltermelési válság véget vetett a megindult fejlődésnek. Sok üveghuta beszüntette működését. Ebben az erdőségek felemésztése, a hazai községi és magánút és a vasúthálózat kiépülésének elégtelensége játszott szerepet a válság mellett, mert a külföldi piac megnyitása révén megdrágult fa, és elősegítette a külföldi versenytársak behatolását. Mindez azt eredményezte, hogy az üveghuták száma 1881-re 36-ra csökkent. A visszafejlődésnek oka volt még az is, „hogy a 70-es évek közepe táján a külföldön, nevezetesen pedig Nagybritanniában, a német birodalomban és Ausztriában az üveggyártás terén, különösen pedig a tömeggyártást illetően oly átalakulások történtek, melyek ezen iparágat egész létalapjában megingatták."

57 Az üveggyárak átalakulását nem kísérte feltétlenül gépi erő alkalmazása, mert ez az ipar nem kívánt gépesítést a termelés folyamatában. Gépeket osak ott alkalmaztak, ahol arra a nyersanyag megőrlése miatt szükség volt. így az üvegiparban a technikai újításokat nem vették át, és gőzerő helyett vízierőt alkalmaztak a nógrádi üveggyárak is. (A kvarckövek megőrlésére az üveggyártásban szükség volt vízierő által hajtott munkagépekre — Sz. F.) A technikai fejlődést az üveggyártásban a közvetlen tüzelésről a gáztüzelésre, pontosabban a Siemens-féle regenerátoros gáztüzelésre való áttérés, a fa helyett a kőszén használatának bevezetése jelentette. Ezzel szűnt meg ténylegesen az üvegipar eddig oly sokszor emlegetett helyhezkötöttsége, ami a közvetlen fatüzelés eredménye volt. De ez a fejlődés nem volt gyors, 1880-ig éppen hogy megkezdődött, mivel Magyarországon csak 2—3 gyárról tudunk, amely gáztüzelésre tért át. Mutatja a fejlődést mégis, hogy a későbbi gyáralapítások már nem követték a hagyományokat. Az erdőségekben való letelepedés helyett — ott ahol az üveggyártás nyers- és segédanyagai, mint a kvarc, erdei hamuzsír, mész, továbbá agyag megvoltak, illetve előállíthatók voltak — inkább az új energiahordozó, a szén mellé települtek. Ezekre jó példák az ajkai, az esztergomi és a a salgótarjáni gyáralapítások.

58 A tőke érdeklődését igazolja az a tény is, hogy 1869-től indult meg a részvénytársaságok alapítása.az üveggyártásban. Elsőnek a Magyar Üveggyár Rt. alakult, de igaz az is, hogy már 1874-ben, csőd miatt felszámolták. Jellemző volt, hogy az üveggyártás, mely kisebb jelentőségű és szűk termelési volumenű volt „döntően a magyarországi burzsoázia érdekterülete volt." Több vállalat egyéni tulajdonban maradt mint pl. Kossuch Jánosnak Szinóbányán (Katalinhuta) 260 fős, és Ajkán 140 fős, továbbá Kuchinka Jánosnak Málnapatakon 167 fős, Novek Emilnek Zlatnón 231 fős hutái.

59 A Siemens-féle regenerátoros gáztüzelés mellett a táblaüveg és palackgyártás újabb berendezéseket kapott, melyekkel versenyképtelenné tette a hagyományos módszerekkel gyártó'.t üvegnemeket. Űj nyersanyagok kerültek alkalmazásra (pl. a szóda a hamuzsír helyett), mely által az üveggyártás a fa és kvarc108