Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére

rád megye Cs. Kir. főnökének, gróf Pongrácz Arnoldnak — tudósít: „Méltóságodnak f. évi jan. 19-ről kelt 472. számú rendeletével Kuchinka Ferencznek küldött Londoni Műkiállítási okmány és emlék jegyet kézbesítvén, attól nyert megismerést van szerencsém ide zárva felterjeszteni. Kelt Losoncz, febr. 1-én 854."

5Ü Az üvegiparnak, a XIX. század második felében — a vámsorompó megszűntével, a vasúti hálózat kiépítésével és az üvegipar területén külföldön történt nagyobb haladás folytán — nálunk is érezhető hatása volt, habár ez csak a XIX. század végén volt eredményekben lemérhető. Egy 1851-es nógrádi összeírásból, amely a gőzgépek számának felmérése céljából történt, azt állapíthatjuk meg, hogy a kerületek cs. kir. községi biztosai (albiztosai) jelentésükben nem tesznek említést arról, hogy az üveggyárakban létezett volna gőzgép, sőt inkább a „gőzgépek nem léteznek" kifejezés volt többségben —a nógrádi iparviszonyokra jellemzően.

51 Hasonló lehetett a helyzet az ország többi üveggyárában is, mert még 1863ban sem tudunk arról, hogy gőzgépet használtak volna. Így továbbra is a vízienergia szolgáltatta ezekben a gyárakban a hajtóerőt. A gyárak műszakilag elmaradottak voltak az osztrák és cseh üvegiparral szemben. Legfeljebb az iparkiállítás által is oly „nagy jövőjűnek" jelzett katalinhutai tér el az általánostól, amelynek egymagában 3 kemencéje és 21 tégelye volt, szemben az országos átlaggal, ami egy gyárra 1,2 kemencét és 8,8 tégelyt mutat ki. összességében a 46 gyár 56 kemencével és 405 tégellyel dolgozott. Két kemencével és 16 tégelylyel dolgozott még Nógrád megyéből — és ezzel a nagyobb gyárak közé tartozott — a bzovai és a zlatnói üveggyár is. A továbbiakban kövessük a hivatalos statisztikai felvételek alapján az üvegipar fejlődését hazánkban és Nógrád megyében. 1856-ban volt az első hivatalos felvétel a magyar korona országainak gyáriparáról. Ekkor a szűkebb értelemben vett Magyarországon 32 gyár volt (összesen 46), — amelyek 56 kemencével és 405 tégellyel rendelkeztek. Az átlag 1 kemence és 7 tégely volt. Ez azt jelentette, hogy hutáink nagy kemencékkel dolgoztak. Nógrád megyéből négy üveggyárról van adatunk, éspedig: a Katalinvölgyi (Katharinthal) 3 kemencével és 21 tégellyel, Zlatno 2 kemencével és 16 tégellyel, Bzova (Neu Bzova) 2 kemencével és 14 tégellyel, és végül BalassaHutta (később Balázshuta) 1 kemencével és 5 tégellyel rendelkezett.

3 Megállapíthatjuk, hogy a nógrádi huták az országos átlagnál kétszer-háromszor nagyobbak voltak teljesítőképességük szerint. (1894-ben azonban a két utolsó huta beszüntette működését és a már említett 46 gyárból is csak 17 létezett már.) Az újabb felvételt a hazai összes gyáriparról csak 1871-ben indította meg a m. kir. Statisztikai Hivatal. Adatai szerint 30 üveggyár van Magyarországon, és ebből a szűkebb értelemben vett Magyarország 24-gyel rendelkezik.

54 Ezzel szemben más források szerint 1857 és 1880 között működő üveghuták száma Magyarországon kb. 50 lehetett, és a fellendülés 1867 után következett be, mivel tekintélyes összegeket fordítottak új gyárak alapítására és a meglévők fejlesztésére." Ennek következménye lehet, hogy az 1873-as bécsi közkiállításon Magyarország Э üveggyárosa vett részt, 11 üveggyár képviseletében. Telkes monográfiája szerimt — ebből a 9-ből 1894-re megszűnt 3, köztük a „Csókái (Csókási)" Nógrád megyében.™ Erről az üveggyárról más adatok nem tesznek említést, és így máikét olyan üveghutáról tudunk, különböző feldolgozások alapján, amelyek ismeretlenek (így az 1771—74-es felmérésben a Kővári-huta és a fent említett 1873ban a Csókái). Egyébként erről a kiállításról is éremmel jöttek haza a nógrádi 107