Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére

100 zadtól kezdve meginduló üveggyártásunk — az adatok és számok tükrében — már azt mutatja, hogy a fejlesztés külső erőkkel történt, elsősorban külföldi szakemberek bevonásával. Ugyanis ebben az időszakban keletkezett hutáinkat külföldiek, főleg cseh-morva és sziléziai, majd lengyel üvegesek lendítették fel szakmai tapasztalataik és hozzáértésük révén. Nógrád megyében is a földesurak által támogatottt ipari tevékenység körébe tartozott a zsellérmunkásokkal üzemeltetett üveghuta. Erre jó példa a divényi huta. Valószínűleg már a XVI—

XVII. században is működött, és a divényi uradalomhoz tartozott. Ennek a hutának (officina vitraria) létszáma 1709-ben 50 fő volt. Ez a szám azonban valamilyen oknál fogva erősen megfogyatkozott, mert 1714-ben már csak öten fordultak kéréssel a megyéhez, hogy őket ne dikáltassák meg, „mert sehol az országban, az üveghutabeli cselédek" nem dikáltatnak és rájuk mégis „18 dicát" róttak ki. Az üvegfúvó munkások bére még — a megélhetésük biztosítására — az uradalomtól kapott föld is.

12 Ez a földhözjuttatás sokáig megmaradt gyakorlatként és még a XIX. században is szerepelt a nógdádi üvegmunkások juttatásai között. Az 1826-ban Pesten kiadott Nógrád megyéről szóló „esmertetésben" Mocsáry Antal is megemlékezik a divényi hutáról: „itten üveghuta is vagyon a'mely máris oly tökélletességre hozatott, az üvegnek tisztaságára és fehérségére tekintve, hogy tsak nem a' tse országi üveggel vetekedik."

14 A XVIII. századi telepítéseknél már Vavra is említi a cseh-morva üvegesek betelepítését az országba Hogy ez mennyire így volt, az ország keleti részéről, Erdélyből vett példával is igazoljuk. Görgényüvegcsűr nevű faluban, erdőkben gazdag kvarclelőhelyekre bukkantak, és minthogy az üveggyártáshoz szükséges bükkfa bőven volt a környéken, üveghuta felállítását tervezte a földesúr. így került ide 1777-ben 9 cseh-morva országbeli üvegfúvó, akik kezdetben egy csűrre emlékeztető műhelyben fújták az üveget. A fát először a huta közvetlen közeléből vágták ki, itt történt a hamuzsír főzése is, de később az irtás szélesedésével mind több favágóra és fuvarra volt szükség, így fejlődött ki lassan a település A férfiak az üveghutánál, a fa és üvegformálásnál dolgoztak, és így állandó keresethez jutottak.

15 Hasonló volt a helyzet Nógrádban is. A Nógrád megyei Levéltárban található egy bzovai üveghutás kérelme 1775-ből. A megyei ipartörténet szempontjából fontos dokumentum sok adatot tartalmaz. Ismertetése azért is kívánatos

i mert nagyon sok vonatkozásban segít megvilágítani ennek az időszaknak jellemző problémáit. Ebben a latin nyelvű kérelemben magát „Bernardus Hubka Bzovienzis Vitraria Fabrica Magisternek" nevezhető üveges, már az első soraiban igazolja hutásaink