Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)
Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére
letkezett. 7 Az esztelen pusztítás miatt Mária Terézia 1755-ben rendeletileg betiltotta a hamuzsír exportot, de már 1761-ben 24 ezer mázsa mennyiségben lehetővé tette újból a kivitelt. Azonban ezek sem tudták megakadályozni az erdők pusztulását. Milyen volt a helyzet Nógrád megyében? A megye üveggyártásához meg volt mind a három fő alapanyag. A kovasavat főleg folyóhomokból nyerték, vagy pedig kvarckőből, vízierő által hajtott zúzóművekben őrölték meg. Nyersanyaglelőhelyekben Nógrád megye északi része gazdag volt. Észak-nyugati részén az Osztrovszki-hegy trachit kúpja, déli részén a közép-miocén korú stratovulkáni tufa és breccea rétegekből telepített fennsíkja húzódik. Észak-keleti részén a Vepor hegység nyúlványaiban kvarcitos képződmények találhatók. Az Ipoly, mint a megye legjelentősebb folyója — felső folyása vidékén, a breznobányai és a tiszolci patak között — túlnyomólag gneiszből, délen csillám, agyag, kristályos kvarcpalákból álló területbe van bevágódva. A kvarcitos tellérképződmények az itt virágzó üvegiparnak szolgáltattak nyersanyagot. A vízierőkben gazdag vidék pedig kínálta az ipari hajtóerőt. 8 Amíg a kvarchomokból a szennyeződést eltávolítani nem tudták (vasoxid), addig a kevés lelőhely köré csoportosultak a huták. A vegetábilis alkáliát — a hamuzsírt — (népies nevén szalajka) — bükkfa hamuját, a tölgyfa hamu mellett közönséges üvegek, palackok előállításával használták. A földesurak a hamuzsírfőzés — „hamuzsír fabrikák" — megszüntetésére törekedtek a nagyarányú erdőirtás miatt. A makkoltatás érdekében egymásután bontották fel a hamukészítőkkel szerződéseiket (1729, 1753, 1755, 1779). Ennek ellenére a megye északi területei a XVIII. században komoly problémát jelentettek. Más megyéből kellett építőanyagnak fát behozni, márcsak azért is, mert Nógrád megye szolgáltatta a bányavárosok bányafa szükségleteit. 9 Ezért még a XIX .század elején is szerepelt a hamuzsír probléma a megyei közgyűlés előtt, mert a hutaszükségleten kívül még a puskapor készítéséhez is felhasználták, melyről így tudósít a jegyzőkönyv: „A FöMgu K.H.M. Tanács f.e. Bojt. majd. hava 21 napján ugyan akkor 9363 sz. a. parancsolja hogy az most igen szükséges puska por készítéséhez megkívántató hamuzsír ki vitelének el tiltása közhírre bocsaitasson." 10 De még 1811-ben is szerepelt a jegyzőkönyv tanúsága szerint: „A fő Mgu K.H.M. Tanács ugyanaz karátson hava 27 dik nap M.a. 26931 sz.a. Annak megtudása végett ha vallyon megkellessék-e a hamu zsírnak ki vitelét tiltani? Ezen Ms. Megyében főzetni szokott hamuzsírnak mennyiségirül úgy szinte annak folyóárárul magát tudósítani rendeli". 11 De ennek eredményéről továbbiakban nem találunk anyagot. Ezek után az üveggyártásra, az üveget előállító gyárak történetére fordítjuk a legtöbb gondot. A hazai huták létesítésének dátumait — a feljegyzések pontatlansága miatt — szinte lehetetlen megállapítani; így legtöbb keletkezési ideje ismeretlen. Az első huták nagyrésze nem az üveg gyártását tekintette elsődleges feladatának, hanem a fák kitermelését és értékesítését. Ezért járhatatlan, forgalomtól mentes utak mellett, illetve az erdők sűrűjében települtek, a munka befejeztével pedig elpusztultak, és évszázadok múlva nyomtalanul eltűntek. Az első, adatokkal is bizonyítható hutánk a S.Teplicei. Története az Anjouk korába nyúlik vissza, és a XIV. század közepén keletkezhetett megelőzve ezzel sok nyugati országot. Ausztriában pl. csak a XVI. század folyamán kezdődött, Csehországban pedig ebben az időben még gyermekcipőben sem járt az üveggyártás. 12 A XV— XVIII. századig terjedő intervallumot adatokkal nem tudjuk kitölteni, csak feltevéseink vannak. De az tény, hogy ezek után a XVIII. szá99
