Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Szabó Béla: Madách Imre közéleti tevékenysége Nógrád megyében

Mint táblabíró, a megye közgyűlését felhasználta az ellenzék programjának szószékéül. Nagyhatású beszédeket tartott az esküdtszék reformjáról, a vallás tárgyában, mely egyben a legélesebb szembefordulás Nógrád megyében a királyi hatalommal. Érdemes idézni a beszédből, mely példázza elmondója bátorságát és Habsburg ellenességét. „Érkezett ismét a vallás tárgyában egy kegyes királyi leirat, azonban abban egyebütt, mint nevében aligha van kegyesség... ötvenkét nyelvvel kiáltott a nemzet írért azon szakadásra, melyet hitfelekezet közé varázsia az, kinek e bűnét bocsássa meg az Isten, de a nemzet megbocsájtani nem tudja... Jött a királyi leirat és ír helyett új sebet ad, — összeolvadás helyett felebarát s felebarát között új szakadást teremt a családi élet szentelt belsejében.—"

27 A megyei politika szerepéről tartott beszédét például felhasználta arra, hogy szót emeljen a népképviseleti országgyűlés mellett. Az alsó és felső tábla egyik alapvető hiányosságának tartotta, hogy az nem a népet képviseli. „Jelenleg az alsóház hogy emelje szavát a nép szava méltóságára, midőn az csak egy osztályt képvisel; hogy igényelheti, hogy a felsőház benne egy magasabb hatalmat elismerjen, midőn mind a kettő egy-egy osztály képviselvén magát joggal egyenlőnek nézheti; hogy remélhet nyomósságot okainak, ha a nép érdekében szónokol, midőn tizenhárom million helyet csak ötszázezret képvisel, kik joggal kérdezhetik ki bízta meg őket a nemzet gondnokságával; hogy igényelhet a nemzet részéről támaszt, midőn a nemzet azon osztályából áll, melyet a nemzet csak nyomásáról ismer."

28 Ez a beszéd azok előtt hangzott el, akiket a megye csak az elnyomásról ismert. És azoknak követelt jogot, azok képviseletében emelt szót, akik még azokról az ügyekről sem szerezhetnek tudomást, melyekben róluk van szó. Madách a szabad sajtóban a nép felvilágosításában ugyanoly fontos követelményt látott, mint a nép érdekében, felszabadítására hozott törvényekben. A törvénynek — véleménye szerint — csak akkor van sikere, ha az elő van készítve, ha az a nép vérébe ment át, ha azt a közszellem gyámolítja, segíti. „De vajon hogy lehetne számtalan és egész heterogén dolgokat egy időben, és kivált korlátolt sajtóval előkészíteni, hogy lehet a törvényhozástól kívánni, hogy stúdiumát több egészen heterogén tárgyakra fordítsa, s végre hogy lehet kívánni, hogy egy egész halmaz újon hozott törvény a nép életébe menjen át, kivált ha a nép sajtó útján előre fel sem is világosítathatott."

29 Madách politikai cikkeiben, beszédeiben nyomon követhetők az ellenzék legfontosabb követelései. A védegylet, a népképviselet, a szabadsajtó, a népnevelés, a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség, a szabad tulajdon kérdései. Mindezekről bátran, forradalmi meggyőződésétől áthatva, szikrázó elmésséggel és a bölcseket megszégyenítő logikával írt, beszélt és foglalt állást az elsősorban irodalmi érdeklődésű, befelé fordulónak tartott, valóban beteges, 22—23 éves fiatalember. Mivel a megyében viselt tisztségéről lemondott, nem találjuk őt a politikai aréna hétköznapi küzdőterén, de nem kötötték kezét a megyei hivatalnok nyűgei, épp ezért szabadon, függetlenül nyilatkozva csak önnön lelkét, eszméit, leszűrt gondolatait szólaltatta meg. E gondolatok nagy 93