Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Szabó Béla: Madách Imre közéleti tevékenysége Nógrád megyében

mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a megye haladó értelmisége, ne­messége közt a koreszme, a haladás, a függetlenség kérdése terjesztes­sék, ápoltassák. Ö is részese annak a magvetésnek, mely a későbbiekben a forradalom, szabadságharc időszakában megtermetté gazdag gyümöl­csét. Nem hiúságból, nem politikai feltűnésből, nem önérdekből tette mindezt, hanem erkölcsi meggyőződésből, mert tudta, hogy „A nemzet egyesülni tanul, oly erkölcsi hatalommá lesz, mellyel az ósdiak egyszerű negációja szembe nem mehet." Meg volt győződve arról, hogy végre megtanulunk „csak önmagunkban bízni, mert jelenünkre elmondható; nous ne vivons jamais, nous attendons la vie." (Még mi soha nem élünk, csak várjuk az életet.)''" A fiatal Madách az előbbiekben vázolt erkölcsi felelősséggel készült és várta azt az életet, melynek kereteit egy független polgári demok­ratikus Magyarország adhatná. A szabadságharc előtti években ezért távolodott egyre inkább a centralistáktól és követte a reálpolitikus Kos­suthot. Szontágh Pálhoz 1847-ben írt leveléből már a harc szükségessé­gét érző Madách szólalt meg. „A hazáért ontád véredet" írja egy po­litikai jellegű párbajra utalva. „Bár így lehetne; vagy méginkabb, bár a hazáért mások vérét lehetne ontani, mert inkább erősödöm régi hi­temben, hogy csak véres út vezetne boldogsághoz és a francia forra­dalom alatt is azok voltak a legbecsületesebb emberek, kik a legtöbb vért ontották. Mindég is jobb, ha az ember egy kardvágáson ontja vé­rét, mintha az embernek vérét szívják ... " 3l 1846. július 16-án Madách Imrét „kitűnő többséggel" főbiztosnak vá­lasztották. 32 Házassága után tehát visszatért a megyei hivatalhoz és vál­lalta az avval járó hivatali ügyintézés nehézségeit. Mint megyei főbiz­tos, — vagy abban az időben tréfásan nevezték: szalmakomiszár — in­tézte a katonai számvevővel együtt a megyei jogkörbe eső katonai jel­legű feladatokat. A katonai számláltató szék elnökeként feladatkörébe tartozott a megyébe érkező, azon átvonuló katonaság élelmezésének biz­tosítása, a számbiztosi nyugták ellenőrzése, katonai előfogatok díjának kifizettetése, a szökevény katonák elfogásáért járó díjnak megyei hadi­pénztárból való kiutalása, a megyei katonai terhek évi előirányzatának összeállítása, stb. Ilyen és ehhez hasonló feladatokat kellett ellátnia a megyei főhadbiztosnak, mely tisztség betöltéséért a választott tisztvise­lő évi 300 váltóforint fizetésben részesült. 33 A főhadbiztosi tisztség békeidőben jelentéktelen hivatalnak számított, hol inkább a megbízhatóság volt domináns, mint a rátermettség. Ugyan­akkor a főhadbiztosi állást ugródeszkának szokták tekinteni, magasabb megyei hivatal, pl. az alispánság felé. Valószínű, hogy Madách Imre is hivatali pályafutását előkészítendő vállalta a tisztséget. Madách ké­pességeitől, felkészültségétől, életfelfogásától messze állt a megyén át­vonuló katonák számára kiutalt kenyér, zab és szénarészletek nyugtái­94

Next

/
Thumbnails
Contents