Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Szabó Béla: Madách Imre közéleti tevékenysége Nógrád megyében

indított, és Jankovich Lászlót pl. haditörvényszék elé is állíttatta. A tisztviselők többsége azonban zavartalanul folytathatta munkáját. Abból tehát, hogy Nógrád megye majd teljes tisztikara helyén maradt, nem szabad csak azt a következtetést levonni, hogy 1849 januárjában a függetlenségi harcot elbukottnak, befejezettnek ítélte és a Honvédelmi Bizottmány debreceni intézkedéseivel magát nem azonosította volna. A tényeket kissé közelebbről is megvizsgálva a következők állapíthatók meg: a Nógrád megyeieket Pest gyors feladása meglepetésszerűen, váratlanul érte. Madách Imre öccse, Károly január elsején, három nappal Pest feladása előtt még így írt bátyjának, „Görgey táborát valami 36 vagy 37 ezerre teszik és a népfelkelés által támogatva lehetetlen, hogy győzelmet ne arasson... A Buda Pesti lakosságra a legrosszabb hatást tette a képviselőház és a honvédelmi bizottmány eltávozása, és abban természetesen nyilt veszélyt gondolt""'

8 Január 4-én Görgey már Vácon volt, a magyar csapatok feladták a fővárost, a kormány a legnagyobb sietséggel, szinte menekülésszerűen, érkezett Debrecenbe. Nógrádban minderről csak kósza hírekből szerezhettek értesülést. Még csak a visszavonuló magyar katonai erőkhöz sem tudott csatlakozni a megyei vezetőség, mint másutt. Ugyanis a megyében a Görgey vezette feldunai magyar hadsereg vonult vissza. A váci proklamációban egy szó sincs arról, hogy e sereg hajlandó-e későbbiekben a Honvédelmi Bizottmány intézkedéseit követni. Senki, még a vezér sem tudta, hogy hova is fog végül e sereg visszavonulni, hiszen ekkor még Lipótvár felmentésére indult s csak később döntöttek a bányavárosokba történő visszavonulás és még később a Tisza mögé történő áttörés mellett. Ehhez a hadsereghez tehát nem lehetett csatlakozni. A Debrecenbe vezető egyéb utakat pedig Schlick tábornok előnyomulása zárta el. A visszavonulásnak csak olyan egyéni útja maradt meg, amilyet Madách Pál választott, aki a Szepességben csatlakozott a magyar seregekhez. A megye vezetősége lényegében itt rekedt, ami nem egyértelmű a behódolással. Az adott helyzetben még némi ellenállásra is lehetősége nyílt. A Görgey seregét üldöző császári erők csupán a megye nyugati részét, a Balassagyarmat — Váci út környékét szállták meg. A megye többi részét csak később és ideiglenesen. Losoncra például komolyabb osztrák katonai erő csak a március 15-i tüntetés és az ezt követő március 17-i gerilla támadás után, március 24-én érkezett, de még ezen a napon Béniczkytői vereséget is szenvedett.

50 A Cserhátban pesti vadászok és gerillák, a megye keleti felében, különösen a Fülek környéki erdőkben és hegyekben pedig nógrádi gerillák és nemzetőrök tevékenységéről számoltak be az osztrák katonai jelentések.™ Freyburg Lajos nemzetőr őrnagy naplója szerint már március végén, vagyis a honvédsereg megérkezése előtt, 2 zászlóalj (2400 fő) nemzetőrt vontak össze a megye őrzése végett Fülek és Bisztrica vidékén.'

11 Mindezek a jelenségek a megye népének ellenállási szándékát, és a megye vezetőségének egy erősen korlátozott katonai tevékenységét bizonyítják. Egyes vezetők, így Madách ilyen irányú tevékenységére vonatkozóan nincs adatunk. Köztudott, hogy a család minden tagja tántoríthatatlan 101