Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Molnár Pál: A Nógrád megyei Madách-kultusz változása

szerével azonosuló Pulszky Ferencnek ellenvéleményét is kiváltotta. Külön vélemény címen megjelentetett cikkében a következőket írta a mű átrendezésével kapcsolatban: „A darab tetszik mindazoknak, kik a liberalizmusban s a francia forradalom elveiben látják a világ megbomlásának okát, mert a mű iránya reakcionárius, s ez a mostan divatban lévő politikai áramlatoknak tökéletesen megfelel, midőn oly világnézetet hirdet, melynek logikai következtetése azon van, melyet különben Epikurnak szoktak tulajdonítani, hogy ti. az élvezet az életnek valódi * célja."

3 A soknemzetiségű dualista állam megszilárdítását szolgálták a hajdan haladó céllal létrehozott társadalmi, kulturális egyesületek. Az erőszakos, magyarosító törekvéseket szolgálta az 1831-ben létrehozott Nemzeti Intézet is, amely 1849 után kezdte meg újbóli tevékenységét, s mely a kiegyezés után lassú sorvadásnak indult. Az 1882-ben történt alapszabály módosítással, 1883-ban a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület, 1886-ban pedig a Felső Nógrád megyei Közművelődési Egyesület létrehozásával immár három egyesület foglalkozott a kor szellemének megfelelő kultúrpolitikával. Nyilvánvaló, hogy a magukat közművelődési egyesületnek nevező szervek a „nemzeti" nevelés szolgálatába állították Madách Imre életét és munkásságát. A költő születése 75, évfordulója megünneplésére létrejött Madách Emlékügyi Bizottság is — mellőzve a nagy költő élete és művei tudományos feldolgozásának fáradságos, de annál maradandóbb módját — a kor szellemének megfelelően Madách Imre fő alkotásának, Az ember tragédiájának „örök emberi", idők feletti vonásait emelte ki, jubileumi ülésén/

1 1890. október 30-án, a törvényhatósági bizottság díszgyűlésén, Balassagyarmaton Scitovszky János alispán által megtartott emlékbeszéd ugyancsak Madách fő művének időfelettiségét hirdető hangzatos, de tulajdonképpen semmitmondó frázisok jegyében hangzott el. „ ... Megilletődéssel emelem szavamat a perczben, midőn sokszorosan érzem gyengeségemet szemben feladatom nagyságával; emlékezni régiekről s azok között is Madách Imre nagynevű költőnkről kinek dicsősége viszszasügárzik a múltból, s ki halhatatlan volt már, midőn meghalnia kellett. S mégis, ha a nagynak, nemesnek dicsőségét hirdetni vállalkozám, teszem ezt kötelességből, mint az ő neve emlékének szolgáló bizottság elnöké, azon bizton reményben, amily mértékben áldoznak hazafiúi lelkesedéssel a nagy költő és hazafi szellemének. Madách Imrének még csak kortársa sem lévén, életrajzi adatait, jellemzését más hivatottak, s elsősorban az elhunytnak barátja Bérczy Károly feljegyzései nyomán nyújtandom, ki Madách írói munkásságát választá központul, ezek magyarázzák műveit, s hogy az ember magyarázza benne az írót... ."

5 i À díszgyűlés végén adták át a Madách Imréről készült festményt, majd határozatot olvastak fel. Ennek során mondtak köszönetet az alkotónak, az ünnepségen közreműködőknek. Elrendelték az emlékbeszéd és à jeles évfordulóra írott költemény teljes terjedelemben való megörökítését is.

G 9