Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Molnár Pál: A Nógrád megyei Madách-kultusz változása

A vármegye ezzel az aktussal tulajdonképpen Madách Imrével kapcsolatos adósságát törleszteni vélte. Madách szellemi örökségével való törődést átadta a költő-óriásért lelkesedő Balassagyarmatnak, a megyei közügyek iránt fogékony, és az irodalmi hagyományokat tisztelő és azt istápolni kívánó értelmiségieknek.

7 Fentiekből következően különleges szerepet szántak a vármegye hivatalos vezetői az évforduló alkalmával létrejött, és közel három évtizedig működő Madách-ügyi Emlékbizottság tevékenységének. Ennek keretét próbálták felhasználni — a kor kultúrpolitikai célkitűzéseinek propagálán túl — a Madách-kultusz ébrentartásához szükséges anyagi erőforrások biztosítására. 1892 novemberében ezért levélben fordultak a VKM-hez, hogy a bizottság részére kieszközöljék a lakosság önkéntes felajánlása alapján létrejött alapítvány kezelését.

8 A Madách-ügyi Emlékbizottság Balassagyarmat város kulturális hagyományait istápoló jószándékú, nagyrészt iparos, kereskedő, értelmiségi lokálpatrióta tagjainak tevékenysége azonban nem pótolhatta egy, az országhatárokon túl is hírneves költő életét és munkásságát megörökítő érdemi tevékenységet. A dualista állam és annak megyei szervei úgyszólván nem áldoztak semmit annak a nagy szellemóriásnak emlékére, akinek életműve oly sok dicsőséget szerzett szülőhazájának.

9 Az ország s különösen a haladó nemzeti hagyományok ápolására fogékony közvéleményt a Vasárnapi Üjság cikkeiben — ha túlzásokkal és helytelen párhuzamok vonásával is

10 —, de igyekezett olvasóit a nagy költővel szembeni adósságaira figyelmeztetni. A 1909. szeptember 5-i vezércikkében pl. azt fejtegeti, hogy immár fél évszázada annak, amikor Madách Imre Az ember tragédiája első sorait papírra vetette és az elkészült mű egy negyedszázada járja be az európai nemzetek színházait, ... a szellemóriásoknak kijáró erkölcsi elismerés mértéke betelőben van ... nemzete élvezi az ebből reája eső dús osztalékot, de még ma sem igen töri magát, hogy ennél többet nagy fiáért megtegyen."

11 Még ugyanebben az évben Rákosi Jenő laptulajdonos és főszerkesztő a Budapesti Hírlapban a költő iránt érzett hála és megbecsülés jeléül javaslatot tesz, hogy Madách Imre szülőfaluját, Sztregovát Madáchfalvára kellene változtatni, hogy ezzel a nagy költő emlékét legalább egy község elnevezésével meg lehessen örökíteni. A javaslatot Madách Imre, a fiúágon élő Madáchok nevében levélben visszautasította azzal, hogy a nagy költő iránt érzett minden kegyelet mellett nem találnak megfelelő okot Alsó-Sztregova nevének megváltoztatására.

12 Ugyanakkor a vármegye vezetői, hogy némileg kárpótolják a nagy költő emlékének szószólóit, a Madách-név megörökítése céljából a Liszec hegyet Madách-tetőnek, Madacska községet pedig Madácskának nevezték el. Az évforduló kedvező lehetőségeit akarták felhasználni Madách síremlékének megépítésére Alsó-Sztregován. Ezért a hivatalos szervek a megye közönségéhez fordultak, hogy adományaikkal segítsék elő a Madách-síremlék felállítását.

13 10'