Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Kiss Aurél: A lírikus Madách

összefüggő szituációban fejti ki a természethez kapcsolódás szinte panteisztikus igényét, a harmónia utáni vágyat: Csillag és a fűszáll, állat, gyermekszív Mind, mi a természet keblén függve él. Csak a büszke ember, aki elszakadt Tőlük, önmagában bízva balgatag, Az nem érti, s annak a széles világ Olyan szomorú lesz és oly hallgatag. Köztük örvényképen az okoskodás Végtelenje tátong mindég éhesen, ...Rajta át nem értjük a dalt, melyen szól Gyermek anyjával, a természet velünk. A gondolat, mely szabadon szárnyal a forma felett, s attól függetlenedve új életre kel — nem elsősorban a költő Madách erényeit dicséri, hanem a Tragédia alkotójának gazdag szellemét bizonyítja. Hit és tudás című versben megfogalmazott eszméhez hasonlóan ezúttal is a válság, az általánossá növesztett válság feloldási módját keresi — ezúttal nosztalgikus-kesernyés hangulatban. Személyes válságának megrendítő dokumentuma a Mária testvérem emlékezete című verse. A családi tragédia nyomán kibontakozó, s a Carlyle-i filozófia hatására mélyülő meggyőződés (az egyén és tömeg viszonyáról) e versben az élmény döbbenetétől tiszta formában, puritánul egyszerű megfogalmazásban jelenik meg, és a Tragédiában válik filozófai nézete gazdagon kibontott alapelvévé. 54 A költői pálya sok tisztázatlan kérdése, az alig több mint néhány évtizedes életút izgalmas fordulatai, az alkotó egyéniség mélyről feltörő, meg nem ismételhető produktumai Madáchot a a kortársak — s méginkább az utókor — szemében nehezen felfedezhető titkok költőjévé tették. Majd száz éve folyik a vita az életmű gondolati-filozófiai kérdéseinek tisztázásáról, pesszimista vagy optimista voltáról számos érvet sorakoztatott fel az irodalomtörténet pro és kontra. Sajnos, kevés kísérlet történt az alkotó egyénisége felöli megközelítésre. Barta János Az ismeretlen Madách című, 1931-es tanulmánya után csak Bóka Lászlónak a Kortárs 1964. évi 10. számában megjelent írása követi azt a példás módszert, hogy a lírai műveket a Tragédiával, a költő személyes életútjávál, és egyéniségének egyéb módon megnyilvánuló vonásaival összevetve fejtse meg az életmű nagy kérdéseit. A Bóka választotta módszer, a felhasznált érvek ma is elgondolkodtatóak, s ami több: vitára késztetően is azonosulásra hívóak. Bóka a költő vitalizmusáról, mindent újra kezdeni képes életerejéből vezeti le, első pillanatban meghökkentőnek ható megállapítását: Madách költői tehetsége elsődlegesen lírai. Madách életútja valóban számos olyan mozzanatban bővelkedik, amely e vitalitást igazolni látszik. Nem elsősorban az ifjú ember lelkendező, az új élményekre felfokozott módon reagáló megnyilvánulásai, az érzékenységre, tépelődésre való hajlamot tükröző levelei a perdöntő érvek e gondolatmenetben. Sokkal inkább annak tekinthető a Tragédia születése — oly korban,