Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Erdős István: Madách Imre Mózese

ERDŐS ISTVÁN Madách Imre Mózese i. A XIX. századi magyar irodalom félbeszakadt pályák sokaságát szülte: Berzsenyi, Kisfaludy, Katona, Kölcsey éppúgy, mint a később Petőfi, majd Madách derékban törött szálfák. Villanásnyi élet, költő-lét, lobogás, tragikus bevégezetlenség volt a sorsuk: magyar sors. Magyar költősors. Egy négyszáz éven át gyarmat-államként tengődő ország társadalmi valósága roppantotta félbe őket. Egy látszat-létezés fájdalmas tragédiája csapódott szembe eszmélő költő életekkel, megváltás-reményekkel, hitekkel, akarással. Magyarország olyan gyarmat volt, olyan leigázott ország, melyet félig hódítottak meg ellenségei. A hódítók ravaszul meghagyták az önállóság, a szabad döntés látszatát, a függetlenség jelentéktelen külsőségeit a nemzetnek, s a legkisebb ellenállásra, ellenakcióra is a legkegyetlenebb megtorlással reagáltak. A társadalom kisebb vagy nagyobb rétegeit összefogó tiltakozások, ellenszegülések, forradalmak vérbefojtására volt elég erő az elnyomóban, ha másképp nem, a reakció nemzetközi összefogásával pusztult semmibe a magyar megújhodás. S a forradalmak közti évtizedek mutatós mulatságai diszmagyarban, kardcsörömpöléssel, szónoklattal, zászlóval, jelszavakkal éppoly altatói voltak az igazi nemzeti erőknek, mint az elnyomó direkt propagandája, szurony-közelsége. S ez az állapot a társadalom jelenségeit értő költők, művelt gondolkodók számára 1848/49 utáni évtizedekben volt a legfájdalmasabb. A legszebb, legnagyobb remények itt hulltak semmibe, a heroikus-szabadító erőfesztíés itt volt a legközelebb a diadalhoz. A szabadság küszöbéről taszították az országot a rabságba, elmaradottságba viszsza. A szabadságháború bukása után volt a költők felelőssége legnagyobb : virrasztók tudnak-e maradni, mikor a nemzet alszik? Az elnyomással, az egyezkedő, áruló politikával szemben tudnak-e reális alternatívákat mutatni népüknek, a hazának? Tudják-e költői erővel, az eszme erejével küzdésre, jövőbenézésre biztatni a nemzetet? A legjobbak, a legnagyobbak vállalták küldetésüket: önpusztulásuk árán is fáklyaként lobogtak a csillagoltó sötétben. 2. Madách Imre a Tragédia befejezése után két és fél hónap40