Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Kerényi Ferenc: Madách világnézetének néhány kérdéséről. (Vázlatok Az ember tragédiája I. és II. színének elemzéséhez)

Az ebnek is eb legfőbb ideálja, S megtisztel, hogyha társul fogad. (283—284. sor) Később, mintegy a vallás értékhanyatlásának utolsó stációjaként az eszkimó-szín embert imádó emberének képében találkozunk vele újra: Az a különbség csak közöttetek Hogy б fókát, te embert áldozál Az istenségnek, melyet alkotál Saját képedre, mint ez az övére. (3808—3811. sor) Az Űr tilalmának megszegéséig eljutott Éva kis tirádája pedig nem más, mint az isteni jóság és bölcsesség végtelen voltának filozófiai cáfolata, csak ezúttal nem a teremtés egészére értve, mint az 1. színben, hanem a szabad akarat kérdésére szűkítve: Miért büntetne? Hisz, ha az utat Kitűzte, melyen hogy menjünk, kívánja, Egyúttal olyanokká is alkotott, Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon. Vagy mért állított mély örvény fölé, Szédelgő fejjel, kárhozatra szánva. — Ha meg a bűn szintén tervében áll, Mint a vihar verőfényes napok közt, Ki mondja azt vétkesbnek, mert zajong, Mint ezt, mivel éltetve melegít? Í306—315. sor) A II. szín lezárásában jelentős változtatás a Bibliához képest, hogy a kiűzetés bevárása helyett Ádám maga távozik: El innen, hölgyem, bárhová — el, el! Ezt megerősíti a III. szín elején is, bár itt a Madách már kompromisszumosabban fogalmaz, némileg enyhítve a változtatás súlyát: Érzem, hogy Isten amint elhagyott, Üres kézzel taszítván a magányba, Elhagytam én is. (360—62. sor) Gyűjtsük egybe a II. szín elemzése során előbukkant ellentmondásokat. A két fa történetének metamorfózisa, a halandóság és a kiűzetés motívumának szövegezési elbizonytalanodása, Lucifer alakjának hagyományosabbá válása — valamennyi tényező egy irányba mutat. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy Madách — verseihez hasonlóan — a Tragédia első tervében jobban követte műve kibontakozó öntörvényeit, bátrabban tért el bibliai forrásától, míg a végső megfogalmazás némileg visszalépés a közismert mítoszhoz. Az ember tragédiája lezárásában fideista harmóniát hordoz, amelyben az anyagi világ, Lucifer tagadása az Űr szándéka szerint szintén részes. A két szín elemzése után talán nem túlzás arra vállalkozni, hogy röviden jellemezzük e fideizmust és néhány forrását. Madách vallásossága mentes minden bigottságtól, felekezeti elfordultságtól ; olvasmányainak megválasztásában,

10 tájékozódásában, véleményformálásában mindvégig meg tudta őrizni egyetemi éveinek szellemi frisseségét, szabadságát. Vizsgá37