Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Kerényi Ferenc: Madách világnézetének néhány kérdéséről. (Vázlatok Az ember tragédiája I. és II. színének elemzéséhez)

lódásaink vélhetően azt is bizonyították, hogy ugyanakkor nem törekedett világnézeti kívüállásra; Pesten, Csesztvén és a sztregovai kastély „oroszlánbarlangjában" nem egy idealizmus és materializmus fölé emelkedő, menekülésre kész költői filozófia formálódott. A sokirányú tájékozódásnak és az ellentétes hatások egységbe forrasztásának nehézségeivel magyarázhatjuk a kortünetként is jellemezhető filozófiai eklekticizmus forrását, amit a Tragédia-elemzők abban a megállapításban szoktak összegezni, hogy a drámai költemény mögött nem áll egységes világnézet. A felekezeti elfogultság elítélése, a korabeli materialista természetttudomány és filozófia ismerete — ezekben kell magyarázatát keresnünk, hogy a művet alapvetően idealista koncepciója és fideisztikus feloldása ellenére a katolikus kritika még a XX. században is értetlenül fogadta vagy egyenesen elutasította

11

. Madách megharcolt fideizmusa azonban nemcsak az európai liberializmus válságjeleit tükrözi, hanem az 1849 utáni hazai helyzet vetülete is egyúttal. A szabadságharc bukása után a túlélő költőnemzedék tagjai számára eddigi világnézetük főbb eszméi egyszerre váltak a katasztrófa pillanatában kérdésessé. A higgadtnak ismert Arany János évtizedek múltán így pillant vissza erre az alkotói időszakára: És engem akkor oly érzés fogott el... A szőlős gazda is, az egyszeri, Látván, hogy szőlőjét a jég verij Dorongot ő is hirtelen kapott fel, 38 Paskolni kezdé, hullván könynyei: „No hát, no!" így kiált, „én uram isten! Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!" (Bolond Istók, II. ének) A Madáchcsal alkatilag jóval inkább rokonítható Vörösmarty válsága mélyebb: 1849 őszén szívében „isten-káromlás lakik", és még 1850-ben is az önművétől elborzadó Isten képével vívódik. öt év múltával hattyúdalában, A vén cigányban is megfelelő erejű hangulati párhuzamot csupán a mítoszok egyetemes katasztrófáiban talál. Híres próféciája („Lesz még egyszer ünnep a világon") komoran ünnepélyes ugyan, de a távolabbi jövendőbe vesző. Madách versei 1849 táján hasonló borongást tükröznek az élet és halál, a hit és gyógyíthatatlan borúlátás mesgyéjén. Magyarázatot az életrajz ad, két testvérének halála súlyosbította Világos és Arad emlékét, és a kibontakozást az 1850-es években fogsága, majd házassági válsága csak késleltette. Madách fideizmusa tehát — idézett költőtársaihoz hasonlóan — megharcolt, az évek során minőségében- is fejlődött, világnézet, amit : szépen jelez, -számunkra. a . • •. . : Oh, mért él hat az ember, mert löké Az Isten egy percre világába, Hogy öntudatra ébredezve, az Örökkévalóságot átlássa. Átlássa istensége szikráját, A roppant tért és a nyűgöt nyakán, S mint trónjáról száműzött istenség Sírnál álljon meg percnyi lét után. (Pál öcsém sírjánál)

12