Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)
Kerényi Ferenc: Madách világnézetének néhány kérdéséről. (Vázlatok Az ember tragédiája I. és II. színének elemzéséhez)
Éva: Nekem meg büszkeségem az csupán, Hogy a világnak anyja én leszek. (367—368. sor) Ádám: A csók mézének ára ott vagyon — Amely nyomán jár — a lehangolásban. (375—376. sor) A II. szín sarkalatos pontja az emberi halandóság eredetének kérdése, s ezzel kapcsolatban a bibliai két fa motívumának problémája. A Tragédia-értelmezők egyöntetűen mutattak rá, hogy Madách az I. szín végén midkét fát (a tudásét és a halhatatlanságét is) Lucifernek juttatja, eltérve bibliai forrásától, Mózes I. könyvének 2. és 3. fejezetétől, ahol csak a tudásfáról van szó: És parancsola az Űr Isten az embernek mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz. A Bibliában a kiűzetés azért következik be, hogy a bűnössé és így halandóvá lett ember ne férhessen az öröklét fájához: És mondta az Ür Isten: Imé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: Kiküldé őt az Űr Isten az Éden kertjéből, hogy mi vei je a földet, a melyből vétetett vala. Ezzel a változtatással Madách a II. színben önmaga számára épített problémát az Űr következetlenségéből, amikor a halhatatlanság fája fölötti rendelkezés jogát a döntő pillanatban visszaveszi Lucifertől. A két fa Byron Káinjából származik, s Madách ä kölcsönzött motívumot a II. színen belül következetesen használja. Az Űr szava: Ádám, csak e két fát kerüld, Más szellem óvja csábgyümölcseit, S halállal hal meg, aki élvezi. (163—165. sor) Lucifer: E két fa rejti mind e birtokot, S ettől tiltott el, aki alkotott. Tudsz, mint az Isten, azt ha élvezed, Ettől örök ifjú marad kecsed. (264—267. sor) E két fa az enyém. (276. sor) A változtatás (a két fa juttatása) és a következetlenség (az életfa fölötti rendelkezés jogának megvonása) homályos költői szándékot takar. Félreértéseket okozott a Tragédia megfogalmazása a halandóság kérdésében is. Az Űr imént idézett figyelmeztetése („S halállal hal meg, aki élvezi") arra enged következtetni, hogy — a Biblia nyomán — a bűnbeesés előtt az ember halhatatlan volt. Ugyanezt mutatja Az első halott című Madách-vers is 7 , ahol az első halált, Ábelét jeleníti meg a Genesis IV. könyve alapján, s a költemény végén így összegez: Fagylaló ész, férfi vizsga keble, Volt, mely az embert sírjába tette. A Tragédiában zavaró viszont Lucifer érvelésének négy sora: De a tudás nem volna még elég: Hogy testesüljön agyszerű művekben,
