Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

kettő csak puszta dísz.) Mikszáth forrásként megjegyzi: „Ezt tartja a néphit itt a Tisza-tájon ...'" Az 1880-as évekből: Ki sokat ácsorog a bíró udvarán, pöre van az olyannak. Minden okos asszony úgy viseli a viganóját, hogy a színes oldala van kívül. Ami egyszer karika, gurul az. (Kikapós, kacér menyecskére mondják.) Könyvből gazdálkodni, patikából szeretkezni — nem sokat ér! „A közmondás azt tartja, hogy az úr pokolban is úr — de a mennyországban egy szóval sem említi soha!" A hordóra is jó minden tíz esztendőben új abroncsot verni. Az 1890-es évekből: Aki farkast borotvál, elveszti a vizet is, a szappant is. Kutya harapását szőrével kell gyógyítani. (Mikszáth sietve hozzáteszi: „Régi közmondás.") A kavics is felfordíthatja néha a szekeret. (Mindhárom közmondás Kísértet Liiblón с elbeszéléséből.) Tudta Pál, mit kaszál. Az asszony és a cserép hamar törik. (Mindkettő Az eZadó birtokban.) Minden rózsát le lehet szakítani (vagyis: minden asszonyt meg lehet szerezni). Aztán hozzáteszi: ,,Kivévén, amelyik már a más poharában hervadozik ..." Azért, hogy a szarka csörög a házon, még nem övé a ház! Végül az 1900-as évekből: Kár az olyan vízbe lépni, akinek a kövit nem látjátok! A szalonna nagyobbik oldala az avasabb. II. Szállóigék Az 1870-es évekből: Fel is, alá is út. Nem ültetik, mégis megterem — a pletyka. Ott is arat, ahova nem vetett. A szerencse vak. Hogy a kecske jóllakjék s a káposzta is megmaradjon. Jó az öreg a háznál. A só is sósabb volt még akkor... tudniillik „a régi boldog időkben". A cukor se olyan édes, mint valamikor volt! Szorgalmas, mint egy leégett falu. Az 1880-as évekből: Csak asszony az asszony, ha arany paszománnyal övezi is a derekát. „Ügy, hogy sehogy se legyek, még sohasem voltam." Ennek a szállóigének egy módosított változata: ,,Hát a szőlő mutatkozik-e?" — kérdik a palóctól. Mire az így felel: „Űgy, hogy sehogy se mutatkozzon, még sohasem volt-" A brézói ludak (más változatban: az óbudai ludak) a nagy szárazság idején — mert nem ittak, csak ettek — mind kivesztek. Félre bokor, erdő jött helyetted! 54