Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

íratta a hozzátartozók közé. Bizony eltört a Kupolyi uram mécsese, mikor a siratóversben feleségére, a nagyasszonyra került a sor: Kupolyi Józsejné, Lehoczky Verona, Parászka községnek nemzetes asszonya, Végső sóhajtásom azért keres téged, Bocsásd meg nekem, ha okoztam költséget. Én ugyan leszek már a másik világon, De ha onnan hagyják, bizony megszolgálom. (Meg is szolgálta csodálatosan. Erről szól az elbeszélés.) Végül Borly Gáspárnak, „a vén gazember"-nek temetésekor újabb halottsirató kántorverset hallunk20 A kántor, vagyishogy az iskola rektora ezúttal is izzadt a búcsúztató versezet megkomponálásában. íme, egyik strófája: Az Isten megáldja, kedves uraságom, Mit ellene vétek, bizony szánom-bánom. Vegye méltóságod végső számadásom, Odaáltal lészen már az én lakásom. A halottat rendszerint nem szekéren, hanem gyalogszerrel, egy saroglyán vitték ki a temetőbe. Ezt a saroglyát szentmihálylovának hívták. Érdekes látni, hogy Mihály főangyal („a mennyei seregek fejedelme") nemcsak halottszállító saroglyájával, hanem megelevenített, valóságos „lovával" is szerepet játszik Mikszáth történeteiben és népi meséiben. „Szent Mihály lova" képzetével függ össze még egy eufemizmus; az, hogy aki meghalt: „elpatkolt". A jó palócok rajz-ciklusa

21 különböző változatokban (anekdotikus keretben isi) említi Szent Mihály „lovát". így: a Bágyi csodában babonás jelentéséről, varázslatos szerepéről értesülünk: szentmihálylovának elégetése záporesőt eredményez. A Két major regényéből megtudjuk, hogy ha a haldoklónak, aki „már félig a síré", sápadt arcán kerek piros foltok támadnak: azokat a nép — Mikszáth népe — így nevezi: „Szent Mihály lovának a kantárkarikái." Végül a Gál Magda történetében a falu baktere szójátékos tréfára használja fel a gyászos szerszamot. Lókupecek jártak a faluban s nem vették meg a lovát, pedig olcsón adta volna.. . „Miféle lovát?" kérdé Magda. „Hát az enyimet, Magdácska... A szentmihálylovát, hehehe. Azt kínáltam nekik..." Sírfeliratok Mikszáth művei közt néprajzi tekintetben Az igazi humoristák c- kötet a leggazdagabb gyűjtemény. Bészei közül A síriratok humora

22 és A megcsúfolt falvak с fejezet érdemel különleges figyelmet. A szóban levő fejezetre azonban elég lesz röviden utalnunk, mert etnográfiai irodalmunk már régóta számontartja. Szendrey Zsigmond „Nevetőfejfák" с tanulmánya

23 kellőképpen hasznosította Mikszáth ily irányú gyűjtésének eredményeit.

24 Ámde meg kell jegyeznünk, hogy felhasznált forrásai között ugyanakkor nem szerepel 51