Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

Mikszáth legfőbb mintája: Jókai. „A magyar nép élce" с kötetében „Sajátságos feliratok" címen közli Jókai az általa gyűjtött legkirívóbb példákat Jókai főleg a debreceni és a miskolci temetőben tanulmányozta a fűzfaköltészet enemű virágait. Szendrey Zsigmond tanulmánya bevezetésében azt panaszolja, hogy népköltési gyűjteményeink nem sokat törődtek a népi sírfeliratokkal. Ezt azzal magyarázza, hogy ezeket nem tekintették népi eredetűeknek, hanem csak kántori csinálmány oknak, pedig sokkal több közöttük a falusi fej faragók kigondolása. A fejfákra és sírkövekre „valóban felvésett verseket" tartja elsősorban ilyeneknek. Szendrey Zsigmond mint „új folklórmüíaj"-t méltatja „a nevető fej fa-költészetet", s e műfajt az általa gyűjtött gazdag példatárral kísérve elemzi. Megállapítja, hogy közöttük számos olyan vonatkozás van, amely a magyar nép lelkének belsejébe enged bepillantást. Népünk minden dolgunkban körültekintésre, vigyázatra int, de végeredményben megnyugszik a természet örök törvényében. Tekintettel arra, hogy Mikszáthnak A síriratok humora с gyűjteménye Az igazi humoristák с kötetében könnyen hozzáférhető, s minthogy abból Szendrey Zsigmond tanulmánya is gazdag szemelvényanyagot közöl: ezúttal teljesen mellőzhetünk minden példatárat. E sorok írójának „Jókedvű magyar irodalom" с könyvében

23 is megtalálhatók Mikszáth gyűjteményének legérdekesebb darabjaiA magyar néprajzi illusztrált monográfiák százszámra közlik a falusi temetőkben található fejfák, kopjafák, sírkövek díszes faragásainak rajzát. Mikszáthnál alig találjuk e díszítmények említését. Ügy látszik, gyermek- és ifjúkorában, Szklabonyán és a szomszédos falvakban — ahonnan falusi történeteinek jórészét merítette — nemigen művelték a népi faragóművészetnek ezt az ágát. Szülőfaluja temetőjének síremlékei közül egyedül csak a testvérhúga sírja fölé emelt, Pestről hozott piros márványoszlopot szokta emlegetni.

26 — A fejfák formái és ornamensei helyett inkább a különleges, furcsa feliratokat gyűjtötte. Közmondások — Szállóigék — Szólások A néprajz nyelvészei, a nép- és tájnyelv kutatói számára hálás gyűjtőterület Mikszáth regényeinek, elbeszéléseinek és cikkeinek sorozata. Nagy és nem is könnyű feladat lesz majd, az összes Művek birtokában számbavenni és rendszerezni gazdag termésének nyelvi és stílusbeli értékeit, köztük elsősorban a közmondásokat, szállóigéket és szólásokat. (Hasonló feladatot jelentenek majd Jókai összes művei is.) A közmondásokban és szállóigékben tömören megfogalmazott szentenciák többnyire a nép józan gondolkodásának, mondhatni erkölcs-bölcseletének kifejezői. Mint ilyenek a néplélektani vizsgálódáshoz is fontos adalékok. Mikszáth legfőbb varázsa előadásának egyszerűségében és közvetlenségében rejlik. Közvetlenségét nagyban fokozza az élőbeszéd megszokott fordulatainak, a közmondásoknak és szállóigéknek sűrű és mégis szinte észrevétlen alkalmazása, beleszövése sajátos nyelvébe. Népiességének megismeréséhez — a szemléletmód, a felfogás és az ábrázolás tényezői mel52