Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

cember 31.) napjához stb. semmiféle szokás-emléket nem szolgáltat, noha más vidékeken ezekhez a napokhoz is járulnak bizonyos népszokások. Ellenben több ,,jeles nap" megállít egy-egy percre, hogy följegyezzük Mikszáth adalékait. Lássuk ezeket a többnyire babonás hiedelmeket és népi szokásokat a naptári év szerint haladva: Január 22: Vince. A vincellérek védőszentje; innen eredt egyes vidékeken a „szőlőszentelés" szokása. Egyébként a szőlősgazdák azt tartják, hogy: „Ha fénylik Vince (vagyis ha szép, napos idő van Vince napján), tele lesz a pince."

1 Ezt a szállóigét Mikszáth egy Vince nevű mulatozó alakjával tréfásan visszájára fordítva mondatja. így: ..Míg tele a pince, fénylik a Vince" !

2 Április 24: György. Szent György napjához különös babonák, „csodás" hiedelmek fűződnek. A tót atyafiak két szép elbeszélésében találkozunk e babona példáival. A csoda vagy bűverő mindkettőben egy-egy gyíkkal kapcsolatos. (Ügy gondolom: a .,sárkány"-t legyőző fiktív szent e csodaállata zsugorodott a néphitben gyíkká.) Lapaj, a híres dudás százesztendős családi halina-szűréről szólva, ennek leírását Mikszáth a következő részlettel egészíti ki: ,,A zseb fölött alig látszó dudorodás ma is egy mélységes titok: azaz hogy egy Szent György nap éjszakáján talált kétfarkú gyík van oda aszaltán bevarrva, mely a halina gazdáját megőrzi minden gonosztól és kísértettől ezen az árnyékvilágon."

3 Másik elbeszélése — Jasztrabék pusztulása — szintén hasonló varázserőről tanúskodik. írónk itt egy ravasz csendbiztosról mesél, aki kémei, besúgói útján könynyűszerrel leplezi le a tolvajok, rablók garázdálkodását. Adjuk át a szót Mikszáthnak. „Híre menvén a nép közt a mindentudó csendbiztosnak, iszonyú rémület szállta meg a tolvajokat, rablókat és gazembereket. Az a babona terjedt el, hogy Gerge uram megkente szemeit a Szent György napja előtt talált százesztendős gyík májával, azokkal az emberi testen keresztül belát a szívekbe s ott elolvassa a láthatatlan betűket, melyekkel a cselekedetek vannak felírva."

4 Szeptember 8- és 12: Mária. Mária-napokon tartják a búcsúkat azokon a helyeken, ahol a „Boldogságos Szűz" valamilyen „csoda" formájában megjelent. A jó palócok egyik poétikus elbeszélése, A gózoni Szűz Mária is a búcsús históriák közé tartozik. Mikszáth nem jelöli meg pontosan: melyik Mária-napon volt ez a búcsú, csupán annyit mond: „a gózoni őszi búcsún" történt. Egy csodaváró együgyű legény előtt azonban nem a názáreti Mária jelent meg, hanem egy helybeli „megesett" lány, „valami Kovács Maris nevű érdemes hajadon" — karján szintén kisdedet tartva. Ekkor a hűtlen legény mindkettőjüket magához fogadja. így válik a „legendá"-ból emberséges cselekedet.

5 Itt, Szűz Máriával kapcsolatosan hadd említsem meg Mikszáthnak egy gyakran használt, kedvelt népi mondását is. Eszerint: egy-egy szerencsés emberfiának „Szűz Mária kötényében sem lehetne jobb dolga..." November 11: Márton. A Márton-napon leölt lúd hátcsontjának időjelző szerepe van. „Márton lúdjá"-nak ez az időjós csontja — Mikszáth szerint — rendszerint ott áll az almárium tetején s mutatja a tél keménységét, erejét.

6 — Prakovszkyról szóló elbeszélésében közelebbről megmagyarázza a lúd-csont időjelző működését: „A Márton-napkor le30