Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Szabó Béla: Társadalmi, gazdasági viszonyok a Mikszáth-korabeli Nógrád megyében

gyón jellemző a Deák-kor liberális szemlélete, melyet azonban nagyon kritikusan kell értelmezni. A szülőfalu mellett a vármegye szolgáltatta a legtöbb nógrádi élményanyagot Mikszáth írói munkásságában. Az abszolutizmus időszakában, 1861-ben Nógrád megye még teljes egészében a Teleki László mögött felsorakozott Határozati Párt álláspontján állott. 1860-ban az októberi diploma kiadása után az abszolutizmust felfüggesztették és újra összeülhetett a megyegyűlés. Az 1861 január 7-i ősgyűlésen az újonnan kinevezett főispánt rendkívül hidegen és kimérten fogadták a megyében. A mintegy 1200 főnyi új hitbizományban pedig dörgő éljenek között választották be bizottmányi tagként Kossuth Lajost, Deák Ferencet, Klauzál Gábort, Eötvös Józsefet, Horváth Mihályt, Klapka Györgyöt, Türr Istvánt stb., sőt még egy olyan javaslat is elhangzott, hogy a megye minden volt honvédtisztjét válasszák be a bizottmányba. A megyei választmányt ugyancsak kipróbált 48-asokból állították össze, és az országgyűlésre is a későbbiekben határozati képviselőket választanak, többek között Kubínyi Ferenc, Madách Imre, Károlyi János, Fráter Pál, Friedeczky Lajos és Pulszky Ferenc ismert haladó politikusokat. A megyei tisztikar első pillanattól kezdve a legkövetkezetesebben foglalt állást a jogfolytonosság kérdésében. Már a bizottmány megalakítása után a következő óvást tette: „Midőn e megye közönsége nyolcszázados önkormányzati jogaiba magát visszahelyezi és elidegeníthetetlen jogainak gyakorlatát számos törvények, különösen az 1848. évi törvények alapján évtizedet meghaladó alkotmányellenes országlás által nem törve, de törvényes és alkotmányos küzdelmei öntudatában átveszi, erkölcsi kötelességének tartja kijelölni az ösvényt" melyen haladnia kell. Ennek alapján óvást emeltek az októberi diploma ellen, a 48-as törvényekhez minden körülmények között ragaszkodnak, ezzel ellenkező törvényeket el nem ismernek, törvényellenesen létező minden hivatalt megszűntnek tekintenek, a politikai okból fogságba ítéltek azonnali szabadon bocsátását követelték, adót, katonát mindaddig megajánlani nem hajlandók, míg azt az országgyűlés meg nem szavazta és mindazokat, akik a megye határozatait megszegik, honárulónak tekintik. Bátran léptek fel az uralkodóval szemben is. aki rendbontó forradalmi törekvéseknek nevezte a nógrádiak magatartását. A megye az uralkodói leiratra így válaszolt: „Ha mégis ezen törvényeinkre fektetett eljárásunk után Felséged mit mi vétek nélkül fel sem tehetünk, megyei hatóságunk ellen anyagi erejét foganatba tenni méltóztatik, erkölcsi erőnk érdekében a felelősségtől nem rettegünk. Kelt Balassagyarmaton 1861. II. 12-én tartott megyei közgyűlésünkön." Bátor, éles s elhatároló hang volt az, mely áthatotta a megyei közgyűlést s tiszteletet parancsolt, ahogy a közgyűlés kiállt a függetlenség, a megyei önkormányzat védelmében. Erkölcsi erő mutatkozik meg ezekben az állásfoglalásokban és ez az erő hatott a kortársakra, hatott Mikszáth Kálmán emberi fejlődésére is. Bármennyire radikális volt azonban a megyebizottság állásfoglalása, már 1861-ben is jelentkeztek más hangok a megye uralkodó osztályán belül. Pulszky Ferenc a szécsényi választóihoz írt levelében már a megegyezésre serkent, választóit azzal nyugtatta meg, hogy a szabadságért vért vagy pénzt kérnek és jó, ha csak pénzt kérnek érte. Pulszky első megnyilatkozásai megyeszerte mély 96