Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Szabó Béla: Társadalmi, gazdasági viszonyok a Mikszáth-korabeli Nógrád megyében

megdöbbenést váltottak ki, mást vártak a kossuthi politika miatt emigrációba kényszerült Pulszkytól. A megye uralkodó osztályának a függetlenségi kérdésben elfoglalt hatá rozott álláspontját erősen megingatták az 1861-ben a nógrádi parasztság körében sorrakerülő megmozdulások. A diósjenői, notincsi, nagyoroszi parasztok tiltakoztak az akkor folyamatban levő tagosítások ellen, úgy érezték megrövidítették őket. A megye vezetőségét azzal vádolták, hogy a régi állapotokat akarja visszaállítani. Valójában a parasztok a jobbágyfelszabadítást ott szerették volna folytatni, ahol 1848-ban a polgári forradalom abbahagyta. 1866-ban a forradalom továbbfejlesztését várták, vagy legalábbis a jobbágyfelszabadítás maradéktalan, részükre kedvező befejezését. A megye uralkodó osztálya rádöbbent gyengeségére, érezte, hogy az államhatalom támogatása nélkül nem tud gátat szabni a paraszti követeléseknek. Egyre világosabbá vált előtte, hogy a politikai-gazdasági helyzetét csak a császári házzal való megegyezéssel konszolidálhatja. Ez a magyarázata annak, hogy a megye liberális nemességének többsége magáévá tette a opportunités elvét, és öt év múlva már föladva az eddigi határozott függetlenségi álláspontot, a mindenáron való megegyezésre törekedett. Mikszáth gyermek- és ifjúkori indítékai között kiemelkedő helyet foglal el a függetlenséghez való ragaszkodás. Ezt az indítékot Nógrád megyében kapta. A szülői ház, az iskola, a megye közhangulata a hatvanas években együttvéve mind ebben az irányban hatott. Hosszú ideig erősen ható tényezővé vált ez irodalmi tevékenységében is. Nógrád megyében 1867-re döntő változás történt, mint már említettem, az uralkodó osztály hangulatában is. 1865. augusztus 20-án az uralkodó azt a Forgách Antalt nevezte ki nógrádi főispánnak, aki 1861. november 4-én mint Magyarország akkori kancellárja a közgyűlést a császár-királyi csendőrséggel feloszlatta. Az alkotmányos ellenzék most is meghirdette az ellenállást, de csak látszólag, mert a beiktatási nap délutánján tartott tanácskozáson nemcsak részt vettek, hanem leszögezték, „hogy közösen óhajtott kiegyezés nagy munkája elé akadályokat gördíteni nem óhajtanak." Forgách gróf balassagyarmati bevonulása végül is fényesen sikerült, s a császárhűségével kitűnt főispánt keblére ölelte a megye úri osztálya. Mikszáth nem felejtett. Gróf Forgách Antalról szóló karcolatában a következőket írja: „Szája lecsukva... nem szól, nem hallatja magát, nem kíváncsi őt hallani senki... Ez idő szerint félig konzervatív, félig kormánypárti és soha nem volt jobb meggyőződése. Rosszabb az volt". Utalva Forgách Antalnak provizórikus főispáni kancellári és a Bachrendszer időszakában tanúsított magatartására. Az 1865-ös képviselőválasztásokon Nógrád már olyan képviselőket küldött, akik a minden áron való megegyezés hívei voltak. A képviselőválasztások Nógrádban etetéssel-itatással, választási visszaélésekkel, erőszakkal vagy a választók megvásárlásával jártak együtt. Nógrádot a korteskedesi bün eredendő hazájának tartották. Az 186l-es országgyűlésen például azzal hívta fel magára a megye a figyelmet, hogy az ecsegi választókerületben a Fráter-párti és Bozó-párti választók valóságos harcot vívtak egymással, melynek során a Bozó-pártbeliek közül öten meghaltak, négyen halálosan megsebesültek, huszonötén pedig olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy örökre nyomorékok lettek. A durva erőszakkal együtt járt a megvesztegetés. 1861-ben még elegendő volt 5—6 ezer forint ahhoz, hogy egy népszerűtlen jelölt megválasztható le97