Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Szabó Béla: Társadalmi, gazdasági viszonyok a Mikszáth-korabeli Nógrád megyében

bürg több, mint tízezres holdas birtokával a nagybirtokosok országos listáján is előkelő helyet foglaltak el. Nógrád megye a nagybirtokosok megyéje maradt tehát a jobbágyfelszabadítás, a tagosítások végrehajtása után is. A vagyoni elosztás igazságtalanságára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy 22 810 szegényparasztnak 10 000 holddal kevesebb földből kellett megélnie, mint a gróf Zichyeknek. Nyolcezer agrárproletár élt akkora földterületen, mint amennyit a salgótarjáni Szilárdy Ödön egymaga bírt. A nagybirtok kezében maradt a nógrádi föld 40%-a, a szegényparasztság pedig csak 4%-át mondhatta magáénak. A kapitalista gazdálkodás kezdetén nemcsak a minimális megélhetést sem biztosító törpegazdaságok alakultak ki tömegével, hanem a teljesen agrárproJetár lakosság száma is megdöbbentően magas. Közvetlenül a kiegyezés után 65 320 mezőgazdasággal foglalkozó lakosból ténylegesen csak 27 024 élt a birtokából, 21 778 éves cselédként, 15 822 mezőgazdasági napszámosként tartotta fenn maga és családja életét. A kiegyezés időszakában kialakult birtokelos?:lás csak a nyomort biztosította a megye paraszti lakossága nagy többségének. A - nagybirtok árnyékában, annak nyomasztó fölényében szó sem lehetett a nógrádi paraszt emberi életének kialakulásáról. Mikszáth Kálmán A „jó Palócokban, a Tót atyafiakban" színes képet fest, de a nógrádi falu életének csak vasárnapi hangulatát adja. A reális emberábrázolás valós színeket kölcsönöz a mikszáthi faluképnek. A valóság azonban — a nógrádi paraszt életét meghatározó reménytelen, kilátástalan hétköznapok — a gazdaságtörténet száraz adatai mögött húzódnak meg. A falu népének elete szakadatlan, sírig tartó megfeszített küzdelem volt, a puszta életért, a fennmaradásért. A földdel, a természettel folytatott verejtékes munkát egészítette ki az a sok diplomáciát, ravaszságot, furfangot követelő állandó harc, melyet az állammal, az urakkal, a parasztból élni akaró kupecek hadával kellett naponta vívni. A nógrádi parasztság helyzetét elsődlegesen a jobbágyfelszabadulás után kialakult birtokviszonyok határozták meg. Nem mellékes és a parasztság élete szempontjából nem közömbös az sem, hogy milyen szinten gazdálkodott a paraszt a rendelkezésére álló földből. Nógrád megyében az ősi ugaros gazdálkodás a XIX. században továbbra is megmaradt. A szántóföldek 30—35%-a a 70—80-as években még ugar maradt, sőt 87 község még a századforduló időszakában is úgy döntőt hogy ragaszkodik a régi nyomásos gazdálkodáshoz. A nyomásos gazdálkodáshoz való ragaszkodás kötött formát jelentett, mely lehetetlenné tette új eljárások bevezetését a mezőgazdaságban. Az ősi gazdálkodás egyhangúsága, továbbélése folytatódott a kiegyezés után is. A nógrádi mezőgazdaság gabonatermelésre rendezkedett be, pedig az átlagos búzatermés 10—12 hektoliternél többet nem adott hektáronként. Az ipari növénytermelés, a korszerű állattenyésztés nem bontakozhatott ki. A mezőgazdaság gépesítéséről a dualizmus időszakában még csak beszélni sem lehet. Több. mint 5000 holdra jutott csak egy gőzgép és majd 600 holdra egy lóerejű gép. A megyei átlagok messze az országos átlagok mögött voltak. 1873ban Nógrád még a faekék és a fatengelyes kocsik hazája volt. Az előbbiekből következően nehéz sors várt a mezőgazdaságra. A paraszt az esetek jórészében még arra sem volt képes, hogy maga, családja és az állatállomány fenntartásához szükséges minimális élelmiszert megtermelje. A kiegyezés után a megye parasztságának még a központosított állam kíméletlen 89