Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Szabó Béla: Társadalmi, gazdasági viszonyok a Mikszáth-korabeli Nógrád megyében

adópolitikájával is találkoznia kellett. A közteherviselés jegyében a parasztokat sújtó adók növekedtek. A bürokratizálódó állam piócaként tapadt a parasztságra „hazafias kötelességének" tekintette a paraszti fillérek elrablását. A megyei földadó bizottságban, ahol a megye nagybirtokosai foglaltak helyet, a birtokos osztály érdekeit figyelembe véve történt az adó kivetése. Gróf Zichy több. mint 30 000 katasztrális holdat meghaladó birtoka után holdanként csak 40 krajcárt, a 6000 holdas gróf Gyürky holdanként csak 51 krajcárt, a szegényes kisparasztok azonban holdanként 5—6 vagy több forintot is kénytelenek adóba fizetni. Az állami egyenes adó emellett megjelenik a községi pótadó, és a pótadók összege, melyet az egyenesadó alapján vetettek ki, lassan elérte a kivetési alapot. Az adókat azonban nemcsak kivetette, hanem kíméletlen szigorral brutálisan be is hajtotta a dualista rendszer. Nem múlt el megyei közgyűlés, nem hangzott el alispáni jelentés adóhátralékok behajtásának sürgetése nélkül. 1873-ban, amikor a kéthónapos kolerajárvány következtében több mint tízezer ember halt meg a megyében, midőn a rendkívül gyenge termés a járvánnyal felérő második csapásként nehezedett a megye lakosságára, Veres Pál alispán jelentésében a következőket olvashatjuk: „a szegénysorsú nép kezén még nagyon sok anyagi erő, sok pénz található". A helyzetre jellemző, hogy ugyanakkor 5000 teljesen ínségest írtak ősze a megyében. Az alispán követelte az adóknak drákói eszközökkel történő behajtását, megfenyegette a parasztokat, hogy az adók nem fizetése végromlásukat fogja eredményezni. A nép fizetőképtelensége következtében az adóhátralékok egyre növekedtek a megyében. 1874ben már 400 000 forinton felüli adóhátralékkal számolnak, 1880-ban az adóhátralékok összege elérte az egymillió forintot. Hiába figyelmeztetnek az alsóbb szervek, hogy a nép fizetésképtelenségéből ered az adóhátralék, a megye vezetői nem vették ezt tudomásul. Gyürky Ábrahám főispán így határozta meg a megyei tisztviselők által követendő álláspontot: „Sok-e az adó vagy kevés, avagy behajthatatlan azt vitatni és orvosolni nem tartozik hatáskörünkbe... Mostmár elérkezett az utolsó idő a legszigorúbb rendszabályok alkalmazására". A megye parasztságának történetében fekete lap az adóvégrehajtás, az ősök által megőrzött föld elvesztése, a paraszti ingóság dobraverése. Az erőszak minden eszközének alkalmazásával: végrehajtókkal, pandúrokkal, csendőrökkel szállták meg a nógrádi falvakat, és húzták ki — szó szerint — a paraszt feje alól a párnát is. Az adó a dualista állam kizsákmányolásának eszköze lett, mely félelmet keltett a paraszti szívekben, és pusztulást vitt a nógrádi falvakba. A parasztság tönkretételében nagy szerepet játszott a kiegyezés után kibontakozó, megerősödő bank- és hitelélet. Annak ellenére, hogy a megyében is újabb és újabb pénzintézetek alakultak (a dualizmus időszakában 14), a paraszt méltányos kamat mellett nem tudott pénzhez jutni. A bankok által nyújtott kölcsön kamatja elérte a 10—12%-ot. Kisebb összegeket a megszorult paraszt 20—30%-os kamat mellett volt kénytelen felvenni a helybeli szatócstol, kocsmárostól, uzsorástól. Mivel az esetek többségében ennek fedezetéül a következő évi termést kötötte le az uzsorás, az átlagosnál jóval alacsonyabb áron volt hajlandó termését felvásárolni, és így kettős haszonhoz jutott. A szabad kereskedelem jelszava alatt egyébként is gátlástalan rablást folytattak a kereskedelem kis és nagy útonállói. A nógrádi paraszt terményeit jóval alacsonyabb áron vásárolták fel a megyei piacon, mint a központi piacokon. Budapest és Balassagyarmat között a búza, a rozs árában két-három fo90